„Az évszázad felfedezése” – ezzel a címmel illette Tephen Harper kanadai miniszterelnök 2014. szeptember 9-én azt a felfedezést, amelyről az első pozitív hírek két nappal korábban láttak napvilágot. Kanadai kutatók éveken át tartó erőfeszítéseinek következtében ugyanis sikerült azonosítani az Erebust, Sir John Franklin 1845-1848 közötti „British Naval Northwest Passage Expedition”, vagyis az Északnyugati átjáró felfedezésére vezetett brit expedíció egyik elveszett hajóját. Igazság szerint nem csak ez a hajó veszett oda, hanem a másik, Terror nevű is, valamint az expedíció vezetője és 128 társa sem tért haza élve.

Az expedíció története hiányos, hiszen nem maradt túlélő, aki mesélhetett róla. 1845 májusában indultak el Angliából, hogy sose térjenek vissza. Céljuk az Északnyugati átjáró rejtélyének végleges megoldása volt. Nem tűnt lehetetlen feladatnak, hiszen Franklin gyakorlott felfedező volt. részt vett Parry 1819-es expedíciójában, majd éveken át térképezte az amerikai kontinens északnyugati partját, az Átjáró nyugati kijáratát. Hajói masszív kialakítású hadihajók voltak, amelyeken eredetileg erődök bombázására használatos hatalmas ágyúkat szereltek. Az expedíció előtt pedig megerősítették a külső burkolatukat, sőt vaslemezborítással is ellátták azt. A vitorlák mellett kis gőzgépeket és hajócsavart is tettek rájuk, ez pedig abban a korban szinte egyedülálló volt. A terv szerint a Parry-féle útvonalon haladtak volna, majd onnan nyugat felé folytatták volna a keresést (amit Parry a jég miatt nem tudott elvégezni). A tervben azonban végzetes hiba csúszott.

Megtalálni valamit, amiről nem tudjuk hol van, mi történt vele, óriási kihívás. A Franklin-rejtély már az 1850-es években felkeltette a kutatók és a nagyközönség figyelmét. A brit állam, majd Franklin özvegye számos mentőexpedíciót finanszírozott, melyek maguk is hozzájárultak az átjáró és a sarkvidék megismeréséhez, közben fellebbentették a fátylat az expedíció katasztrófájának néhány részletéről. A kutatók sorra találták meg Franklinék elhagyott tárgyait, melyeket Franklin-relikviákként is emlegetnek. Ezeket egészítették ki az inuitok (bennszülött lakosság) elbeszélései, illetve az általuk gyűjtött tárgyak. 1853-54-ben John Rae drámai információkat szerzett az elsüllyedt hajókról elmenekült, dél felé gyalogosan haladó emberek nyomorúságos haláláról, melynek során a kannibalizmusig jutottak. 1859-ben Leopold McClintock újabb adatokat közölt. A leletek között egy kézzel írott feljegyzést is hazahoztak, amely egyszerűen és drasztikusan írja le a végjátékot.

Az információk alapján úgy tűnt, hogy az expedíció egy jégtorlasz miatt letért a tervezett útról, délnek fordulva keresett kiutat. A hajók azonban befagytak, és később sem tudtak kitörni a jég fogságából. 1847 nyarán a parancsnok meghalt. A maradék legénység elindult a kanadai szárazföld irányába, gyalogosan, felszerelését maga után vonszolva. A sarki teleléstől legyengült emberek sorra hullottak el. A szárazföldet mindössze néhányan érték el, közülük egy sem jutott el a civilizációba. A dráma helyszínei nagyjából így ismertté váltak: Barrow-szoros, Wellington-csatorna, Cornwallis-sziget, a Beechey-sziget, King William-sziget, Victoria-szoros.

A Parks Canada évtizedek óta kutatja a sarki területet nem csak a természeti, hanem a kulturális értékek után is. Az 1980-as években több sírt is találtak, melyekben Franklin embereit temették el. Néhányuk, mint az 1984-ben exhumál John Torrington, név szerint is azonosíthatóak. Az antropológiai kutatást vezető Owen Beattie meglepő felfedezéseket tett: egyértelmű volt az éhezés nyoma a testeken - ami várható is volt - ugyanakkor kimutatták, hogy a szervezetben az ólom koncentrációja is magas, gyakorlatilag mindannyijuknak ólom mérgezése volt. Az ólom forrása valószínűleg a konzervdobozok lezárásában keresendő. Jellemző, hogy a krími háborúban is számos halálesetet követelt az akkoriban újdonságként bevetett konzerv ételek fogyasztása.

A víz alatti kutatást 2008-ban kezdték meg, módszeresen átvizsgálva a potenciális célterületet. Maga a kutatástörténet is legalább annyira izgalmas és jelentős, mint a lelet. Kanada ugyanis egy „össz-nemzeti” kutatási konzorciumot hozott létre. A Parks Canada mellett fontos szerepet kapott a Royal Canadian Geographical Society és az Arctic Research Foundation, valamint további civil szervezetek, alapítványok és vállalkozások. A nagyszabású, sikeres projekttel az ország igazolta azt az igényét, mely szerint nem csak papíron tart igényt a sarkvidéki területei feletti szuverenitásra, de fizikailag is képes ott beavatkozni.

A sikeres felfedezés a Queen Maud-öbölnél történt (egyelőre titkolják a pontos helyszínt). Oldalpásztázó szonárral azonosították a roncsot, amelyet azóta 3D-ben is feltérképeztek mutibeam segítségével, valamint búvárok is merültek a területen. Mivel a hajók felszerelése, szerkezete ismert, sőt a Terror-ról 1845-ben a sarki felkészítést ábrázoló tervrajz is fennmaradt, így az azonosítás egyértelmű. A két hajó veteránnak számított 1845-ben, részt vettek ugyanis Sir James Clark Ross 1839-1843. évi expedíciójában is. Az Erebus fa váz-szerkezetét vas gerendákkal is megerősítették.

Miért is tartja a kanadai miniszterelnök az évszázad felfedezésének? Egyrészt a modern Kanada születésében az Északnyugati átjáró kutatásának meghatározó jelentősége volt, ezen belül Franklin korábbi tevékenysége, valamint a nagy nyilvánosságot kapott mentő-expedíciók (és felfedezéseik) fontos szerepet játszottak. Jelentős aspektus, hogy az inuitok számára igazolást nyert, hogy az őseik által mesélt történeteknek van valóságalapjuk, így már ők is részesei a modern kanadai történelemnek. A kutatók számára a társadalom és a politika kötelezettségvállalása azért fontos, mert immár biztosra vehető, hogy a sarkvidék felderítése komoly lökést kapott. A cél a Terror megtalálása, valamint az Erebus belsejének vizsgálata. Itt újabb drámai leletek, fontos adatok, feljegyzések kerülhetnek elő.

A felfedezés példát állít arról, hogy a legmerészebb, szinte lehetetlennek tűnő tudományos cél is elérhető összefogás és némi szerencse által. Menyivel kisebb és barátságosabb Mária-királyné elveszett hajóinak kutatási területe, vagy az 1599-es tolnai csata helyszíne!

Irodalom:
Franklin Expedition Graves. In: J.-P. Dealgado et al: Encyclopedia of Underwater and Maritime Archaeology. 1997, 163-164.
A Franklin Find! Canadian Geographyc 2014. decemberi különszám