A múltnak vannak olyan emlékei, melyek szó-szoros értelemben elsüllyedtek, melyek a víz alatt találhatók. Más emlékek esetében viszont csak átvitt értelemben beszélhetünk arról, hogy elsüllyedtek. Ezek az idő múlása, vagy egyes fontosabbnak tűnő események előtérbe kerülése miatt „süllyednek el”. Lehet, hogy ez utóbbi kategóriába tartozik az I. Világháború is, hiszen az azt követő történések - különösen a második, még sokkal pusztítóbb világégés - a részleteket, de még a fontos fejezeteit is „elsüllyesztette”. Az biztos, hogy mindenki előtt is-mert, hogy a négy évig tartó és 15 millió ember életét követelő háború éppen száz évvel ez-előtt, 1914-ben robban ki. A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy Ferenc Ferdinánd Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét és feleségét június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja meggyilkolta.

Az ezt követő hadüzenet lényegében egy kis, helyi balkáni háborút robbantott ki, azonban a világ nagyhatalmai már korábban készültek arra, hogy hatalmi céljaikat megvalósítsák és így gyorsan lángba borult az egész világ. A hadüzenet után bekövetkezett hadi színterek és események, a szövetségek a legtöbbek számára kusza és homályos, még ha be is ugranak fontos nevek. Mondhatjuk azt is, hogy a négy ágyúdörgéses és véres esztendő az maga az elsüllyedt múlt. S még a résztvevők személyes emlékei sem segítenek, hiszen már mind megboldogultak. A kezdethez hasonlóan a vég is biztos, hogy jól ismert - kell, hogy az legyen - a háború hazánk részére tragikus következményekkel történő 1920. június 4-i lezárása…

Nekünk búvároknak vélhetően az átlagosnál több ismeretünk van az első világégésről, hiszen a tengeri hadieseményekben számtalan hajó süllyedt el. Ezek az egykori, többnyire büszke hajók roncsai ténylegesen az elsüllyedt múlt emlékei közé tartoznak. Közülük vannak olyanok, melyeket könyvekből, dokumentumokból ismerhetünk meg, de vannak olyanok is, melyeket a merüléseink alkalmával - könnyebben, vagy nehezebben, talán az utóbbi a jel-lemzőbb - fel is kereshetünk.

Az I. Világháború kitörésének idei centenáriuma jó alkalom lehet, hogy a történelmi léptékben mérve igen csak közeli múlt eseményei az „elsüllyedt múlt” kategóriából kiemelődjenek. (Legalább a legfontosabbak.) Ezt célozta, hogy még az elmúlt év októberében harminc or-szág képviselője Párizsban megállapodott, hogy a száz éves évfordulóról történő megemlé-kezéseket összehangolja. A magyar kormány Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizott-ságot hozott létre, de civil szervezetek is célul tűzték ki, hogy megemlékeznek az I. Világhá-borúról, melyet annak idején Nagy Háborúként is emlegettek.

Nyilvánvaló, hogy sem ebben az írásban, sem pedig a lap későbbi számaiban nem vállal-kozhatunk arra, hogy a száz évvel ezelőtt történt eseményekkel részletesen foglalkozzunk. Úgy gondoljuk, hogy ez a mostani figyelemfelhívás jelzésértékű. Ugyanakkor fontosnak tart-juk, hogy azokról a valóságban is elsüllyedt és múltunk részét képező magyar hajóroncsokról, történetükről, ezekről a víz alatti emlékeinkről - most röviden, s majd következő számainkban is - megemlékezzünk.

Az emlékezéshez, az ismereteink bővítéséhez segítséget nyújthatnak a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesületének centenáriumi megemlékezései. (Az Egyesület az 1911-ben alapított Magyar Adria Egyesület jogutódja, így a legrégebbi alapítású hajózás-történeti civil szervezet. Szerk. megjegyzése). A Szent István csatahajó vízrebocsátásának századik évfordulóján, 2014. január 17-én, a Kossuth Múzeumhajó fedélzetén tartott sajtótá-jékoztatóján az Egyesület ismertette az elkövetkezendő négy évre vonatkozó terveit.

A centenáriumi programsorozatban - többek között - országjáró ismeretterjesztő kiállítások, előadássorozatok, az egykori hadihajók roncsainak kutatásának bemutatása, könyvek és kiadványok megjelentetése, haditengerészeti emlékút szervezése, a Leitha Monitor Múze-umhajó programjai és tengerészeti hagyományőrző tevékenységek (hadszíntér- és hadisír kutatás, a tengerészeti emlékhelyek azonosítása, emléktáblák elhelyezése) szerepelnek. A tervezett tartalmas és búvárok érdeklődésére is számot tartó, változatos programokat a kü-lönböző hajózást szerető és hagyományait tisztelő szervezetek összefogásával valósítják majd meg, melyek között - mások mellett - a Hon Tours Kft., a Magyar Búvár Szakszövet-ség, a Zebegényi Hajózási Múzeum, a Monostori Erőd Nonprofit Kft. és a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány is szerepel. Az Egyesület számít arra is, hogy a programokba bekapcsolódik a Magyar Honvédség is, hiszen a Hadtörténeti Intézettel és Múzeummal és az egykori haditengerészet mai jogutódjának számító MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredével eredményes múltra visszatekintő szakmai kapcsolatokat ápolnak. A rendezvényekről, aktuális programokról az Egyesület tartalmas, folyamatosan bővülő és frissülő világhálós oldalán - hajosnep.hu - lehet tájékozódni.

S úgy gondoljuk, hogy az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan, idén is indulnak majd magyar ku-tató búvárok elsüllyedt múltunk emlékeihez, az Adria mélyén nyugvó, az egykori Monarchia hajóroncsaihoz. Van közülük jó néhány ismert, kutatott és megmerült: a minden idők legna-gyobbika, az SMS Szent István, a személy- és áruszállító Tihany gőzhajó, SMS Ferenc Jó-zsef cirkáló, a híres vitorlás Splendido, a hős SMS Zenta, a bátor SMS Streiter… Biztos, hogy az ezeknél a roncsoknál végrehajtott merülések kiemelt céljai között lesz majd az emlékezés és a tiszteletadás…