Egy elsüllyedt osztrák uszály nyomában (Gönyű, 1849-2013)


1849. április 24-én, délelőtt tíz órakor a magyar honvédek a Duna-menti Néma településnél kilőttek egy, a túlparton, Gönyűnél veszteglő hadianyagot szállító uszályt. Az eseményről magyar, illetve a császári-királyi sereghez köthető források is hírt adtak. Tóth Ágoston honvéd ezredes naplójában a következőképpen emlékezett meg fogolytársa, a francia származású Ferdinand Querlonde ezredes gönyűi haditettéről: „A Dunán lőszeres hajók úsztak lefelé és Querlonde azt a parancsot kapta, hogy lőjje fenékbe a hajókat. Éjszaka észrevétlenül kivonult négy ágyújával és sikerrel belelövetett az egyik hajóba; ez rettenetes robbanással repült a levegőbe, óriási pusztítást végezve a jobbpart közelében úszó hajók közt.

Az írásos források az uszály rakományának megadását is lehetővé teszik. A veszteséglisták alapján az uszály 140 mázsát meghaladó mennyiségű lőport, 300 darab hatvan fontos bombát és pontosan meg nem határozott mennyiségű huszonnégy fontos bombát szállított. A robbanás után visszamaradt roncselemekre vonatkozóan a cs. kir. hadseregben szolgáló Fitz alezredes jelentése ad információkat: „Maga a hajó nem süllyedt el, az oldalai megmaradtak, csak a fedélzet röpült a levegőbe.” A cs. és kir. jelentések szerint a robbanás 300 öl (540-570 méter) távolságra vetette az uszály roncsait és annak rakományát.

Az uszály maradványainak feltárására irányuló terepi kutatások 2012-ben kezdődtek meg. A már megkezdett munkálatok folytatásaként 2013. augusztus 27-e és 29-e között a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az Argonauta Kutatócsoporttal víz alatti lelőhely felderítést végzett a Duna gönyűi szakaszán. (A HM HIM víz alatti kutatásaiba 2013-ban a honvédség búvárai is bekapcsolódtak.) A víz alatti szelvények kimérésénél a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről Dr. Kállai Attila mk. alezredes és Dr. Dénes Kálmán mk. őrnagy nyújtott segítséget. A 2012-2013. évi kutatómunka során két 60 fontos mozsárbomba, több bombarepesz és iszkábaszeg került elő. A feltárások további hozadékaként több, a második világháború során megsérült és a parton szétszedett, majd eltemetődött uszályelem szegecselt vaslemeze is napvilágot látott.

A több intézményen átívelő gönyűi kutatások jól szemléltethetik, hogy a régészeti korszakok végét jelentő 1711-es esztendőt követően is van létjogosultsága a régészeti módszerekkel történő terepmunkának, hiszen a régészeti megfigyelések jelentős mértékben árnyalhatják, gazdagíthatják a (had)tudomány egy jól dokumentált eseményről alkotott képét.

A víz alatti munkálatokban részt vettek: Lengyel László, Lukács Attila, Pál Ödön, Olajos Szilvia, Puskás Norbert és Tóth János Attila.

A kutatáshoz lásd: Polgár B. - Schmidtmayer Cs.: Az 1849-ben Gönyűnél megsemmisült osztrák hadianyag-szállító uszály régészeti kutatása. Hadtörténelmi Közlemények 126 (2013). 1. 167-176. o., Polgár B.: The research of a sunken Austrian barge (AD 1849, Gönyű, Hungary). Research report from the subject of the Conflict Archaeology. Folia Archaeologica 2013. Megjelenés alatt.


BÚVÁRINFÓ, 2013. AUGUSZTUS-SZEPTEMBER


POLGÁR BALÁZS RÉGÉSZ,
Hadtörténeti Intézet és Múzem