Heraklion - a búvárrégészek paradicsoma


Hereklion valóban a múltat - régmúltat - képviseli, hiszen az egykori írások szerint Kr.e. a 12. században már létezett a város. S ez a múlt béli város valóban elsüllyedt, biztonsággal ma sem tudható, hogy pontosan mikor, s ennek az egykoron nagykiterjedésű és virágzó város maradványait ma a Földközi-tenger borítja. Valószínűleg az sem túlzás, hogy a víz alatti romváros a búvárrégészek számára paradicsomi hely, hisz hatalmas a kiterjedése, folyamatosan újabb és újabb fantasztikus leletekre bukkannak a kutatók a viszonylag nem túl mély és kellemesnek mondható hőmérsékletű vízben.

Az egykori forgalmas kikötő, kereskedelmi- és vallási központ maradványa a mai Aboukir-öbölben, az egyiptomi Alexandriától mintegy 30 kilométerre észak-kelet felé, a parttól úgy 6,5 kilométer távolságban, átlagosan tíz méter mélységben pihen a hullámsírban.

Sokáig a kutatók nem hittek Heraklion létezésében, s elsüllyedését is legendának tartották. Annak ellenére vélekedtek így régészek, hogy a városról írt Hérodotosz (görög történész, földrajztudós és etnológus, Kr.e. 490/480?-424) és Strabo (ókori görög történész és földrajztudós, Kr.e. 63 - Kr.u. 23.) is korabeli tudományos munkáikban, de Homérosznál is felbukkan Heraklion neve: ide menekült Párizs az akkori világ legszebb asszonyával, a spártai Helenével, mielőtt Trójába mentek volna. Érthető volt a kétkedés, hiszen az egykori leírásokon kívül semmi tárgyi emlék nem bizonyította az antik település valaha volt létezését. Végül egy véletlen vezetett az elsüllyedt város nyomára: 2001-ben Franck Goddio (képünkön) francia régész, - aki maga is búvárként aktívan részt vesz víz alatti feltárásokban - Napóleon 1798-as nílusi csatában elsüllyedt hadihajóit keresve bukkant a víz alatti romokra.

Goddio ezzel a mintegy 1200 éve elveszett várost újra felfedezte. A kutatók ma úgy vélik a geoarcheológiai elemzések alapján, az agyagos talaj eliszaposodása és szilárdságának meggyengülése, földrengések és tengerár együttes hatása okozhatta a 6-8. század körül Heraklion elsüllyedését

Az elsüllyedt antikváros megtalálás önmagában is szenzációs búvárrégész eredménynek számított, de a mélyben talált antik emlékék minden képzeletet felülmúltak. Az egykori gazdag - mint korábban már említettük - kikötő, kereskedelmi- és vallási központ feltárása hatalmas munkát jelent. A búvárok már az első merülések alkalmával is hatalmas kő- és fém szobrokra, jó állapotban lévő épületrészekre bukkantak. A feltárást és a feltérképezést hatalmas területen kell végezni, ezért érthető, hogy már tizenkettedik éve tart a víz alatti régészeti kutatás, s folyamatosan újabb és újabb, értékes és különleges leletekre bukkannak a búvárok. Talán a leglátványosabb felfedezés egy közel öt méter magas, ismeretlen fáraóról készült kőszobor volt. Felszínre emeltek Ízisz, Hápi isten szobrai mellett több száz kisebb - köztük ember nagyságú - szobrot is. Megtalálták és feltárták - számos díszes templom és épület mellett - Ámon és fia, Honszu templomát, melyben szarkofágokra és meglepően épen maradt mumifikált áldozati állatokra bukkantak. A felszínre hozott szobrok legtöbbje nagyon jó állapotban van, a sok száz éves víz alatti pihenő nem károsította azokat. Az egykori Heraklion kikötőjében több mint hatvan hajó maradványát is felfedezték a búvárok, melyek között többnek a rakományát - elsősorban cserépedényeket - is megtalálták, de előkerült közel 700 bronz, kő horgony is. A nagyszámú horgony is bizonyítja, hogy igen jelentős és forgalmas kereskedelmi központ volt egykoron Heraklion.

Megszámlálhatatlan mennyiségű használati tárgyra, edényekre, pénzérmére is rábukkantak az évek során. Ezekből a tárgyakból - különösen az arany, ezüst, ólom érmékből - a régészek következtetni tudnak a kereskedelmi kapcsolatokra. A víz alatti régészeti feltárást többnyire francia kutatók végzik, együttműködve az Egyiptomi Régiségek Főtanácsával. A feladat nagysága miatt azonban más országok régészeti intézetei, tudományos szakemberei, múzeumai is részt vesznek a leletek vizsgálatában, restaurálásában. Az egykori város feltérképezése aprólékos és nagy munkát jelent a búvároknak, azonban az évek során készült felmérések alapján a közelmúltban sikerült egy 3D-s animációs dokumentumfilmet készíteni, melyet már Franciaországban és Németországban is bemutattak. A búvárrégészek eddig is hatalmas munkát végeztek, de a kutatásokat vezető Franck Goddio úgy fogalmazott, hogy még vagy 200 évre való munka hever a víz alatt…


BÚVÁRINFÓ, 2013. MÁJUS-JÚNIUS-JÚLIUS


SZERKESZTŐSÉGI ÖSSZEÁLLÍTÁS