Búvárinfó

A lussinói öböl közelében készült merüléshez 1997. július 12-én René Wouters, belga könnyűbúvár. Nem is sejtette, hogy 45 méter mélyen milyen szenzációs felfedezés vár rá. Kissé meglepődhetett, amikor az opálosan áttetsző vízben megpillantott egy tengerfenékből kiálló lábat, majd kicsivel arrébb egy szobor fejet. Miután kicsit arrébb kotorta a homokot, egy páratlan értékű kincslelet, egy korallokkal vastagon fedett ókori bronzszobor formája bontakozott ki előtte.

Wouters azonnal értesítette a horvát hatóságokat. Elkezdődött a terepszemle, felmérték, pontosan hol is fekszik a szobor, milyen állapotban van, és milyen előkészületeket kell megtenniük a kiemeléséhez. Ez a munka két évig tartott. Közben senkinek sem árulták el, hogy milyen szenzációs emlékre bukkantak. A Horvát Régészeti Intézet 1999-re felkészült az addigra lussinói szobornak elnevezett lelet kiemelésére és szakszerű tárolására. Júniusban újra búvárok érkeztek az addig titokban tartott helyszínre.

A szoborról először óvatosan eltávolították azt beborító üledéket, majd hevederekkel rögzítették egy pallóhoz. Ezután következett a kiemelés egyik legnehezebb része: mindezt be kellett tenni egy fém szarkofágba, amit csörlő emelt a hajó fedélzetére. Sajnos a fej eközben levált a testről, de komolyabb baja nem lett. Amint a hajóra tették a szobrot, azonnal a horvát rendőrség helyi búvárközpontjába szállították, ahol átmenetileg a gyakorló medencében helyezték el. A rekonstrukció teljes ideje alatt ioncserélt vízben volt a szobor, elkerülendő a további károsodást.

Az izgalmasnak ígérkező restaurálás csak ezután kezdődhetett el. A kutatókban számos kérdés felmerült: hogy került a mélybe a szobor? Mikor készült? Mit keresett annak idején egy görög szobor az Adriai-tenger északi csücskében? A lussinói bronzszobor történetében új fejezet kezdődött.

A szobor kiemelése után után kiterjedt tengeralattjáró feltárást végeztek – automata szondák segítségével - a megtalálás körzetében, mintegy 10.000 négyzetméteres térségben, majd átvizsgáltak még 50.000 négyzetméter tengerfenék részt is. A robot szonda jelei azonban nem utaltak antik hajótörésre. Igaz, találtak egy római ólom horgonyt és amfóra töredékeket, de mást nem. Ezért egyes vélemények szerint a szobor egy viharba került hajóról esett a tengerbe, vagy a veszélybe került hajó legénysége kényszerült a vízbe dobni. Így, egyenlőre az, hogyan került a szobor a mélybe, az rejtély maradt.

A helyreállítás első fázisa az volt, hogy kívülről és belülről is gamma sugárral képeket készítettek a szoborról. Ez lehetővé teszi a fém minőségének alapos vizsgálatát, állagának, öntvény összetételének megállapítását, a repedések meghatározását. A kémiai, fizikai vizsgálatok után lehetett csak elkezdeni az aprólékos tisztítási munkálatokat, amihez speciális vésőket és szikéket használtak.

A horvát régészeket a firenzei Giuliano Tordi segítette a restaurációs munkákban. Az olasz régész egyike azoknak a restaurátoroknak, akik a tengerben talált kerámia, kő, fém és egyéb leleteket hozzáértően meg tudják tisztítani a hosszú idő alatt rájuk rakódott szennyeződésektől. – A szobor nagyon jó állapotban van. Konzerválásában nagy szerepe volt a vastag mészkő lerakódásnak. Jelen pillanatban a fej a legnagyobb kihívás, mert a szobor alkotója olyan aprólékos gondossággal formázta meg a hajfürtöket, hogy tincsről-tincsre kell haladni a tisztításában – mondta az olasz régész, miután a felszínen volt alkalma megcsodálni ezt a páratlan emléket.

Annak ellenére, hogy közel kétezer évig volt a víz alatt a szobor, meglepően ép állapotban maradt. A szakértőknek több évig tartó munka után sikerült a szobrot eredeti szépségét visszaállítani. Először 2006. májusában a Zágrábban állították ki. A következő évben a szobor újra útra kelt és az olaszországi Firenzében a Palazzo Medici Riccardi-ban mutatták be, ahol 80 000 látták az antik csodát.