Folyami régészeti kutatásaink 2012-ben

2011-2012 telén a Duna alacsony vízállásának köszönhetően több új hajólelet vált ismertté. Ezek a felfedezések határozták meg 2012. évi tevékenységünket. Az Argonauta Víz alatti Örökségvédelmi és Folyami Régészeti Kutatócsoport, együttműködve a Búvárrégészeti Szakosztállyal adományokat gyűjtött, civil önkénteseket szervezett a ráckevei középkori hajó biztonságba helyezésére. A roncs sorsával a Búvárinfó oldalain többször is foglalkoztunk. Idén tavasszal a vandál által darabokra vágott hajó maradványait lézerszkennerrel és fotogrammetriával dokumentáltuk, majd Ráckeve központjában, a Ráckevei Molnár Céh segítségével vízbe süllyesztettük egy vas keretbe rögzítve. (képünkön) A Duna víz biztosítja, hogy a rendkívüli lelet nem pusztul tovább, illetve a vas keret segítségével egy daru bármikor kiemelheti.

Tahitótújfalu körzetéből is bejelentettek egy hajóroncsot. A lelőhelyet idén nyáron vizsgáltuk meg részletesen. Megállapítottuk, hogy a roncs ugyanazzal a technikával épült, mint a dunaföldvári és a ráckevei hajók. A maradványok között egy késő-középkori fazekat is találtunk. (képünkön) Mivel ez a lelőhely kis víznél is víz alatt van, ezért kevésbé bolygatott, ráadásul a kavicszátony részleges borítása miatt további leletek várhatóak. Reményeink szerint jövőre egy szondázó ásatást is végezhetünk a hajón.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeummal történő együttműködés keretében csapatunk segített a Gönyű előtt az 1848-49-es szabadságharcban felrobbant osztrák lőszerszállító uszály kutatásában is. A lelőhelyet beazonosítottuk, és kiemeltünk egy hatalmas, füles mozsárbombát, (képünkön) amely a Múzeum gyűjteményét gazdagítja.

A terepi kutatás mellett több ismeretterjesztő előadást is tartottunk (pl. Aquincum, Magyar Nemzeti Múzeum), valamint részt vettünk Szobon az 1. Folyami Örökség Nap szervezésében és lebonyolításában is.

Jövő évi terveink között szerepel a Nagymaros előtti meder vizsgálata, ahol 1964-ben hajómaradványokat találtak.

Nem hallgatható el, hogy működésünkre az általános válság hatással volt. Idén egyetlen pályázatból sem jutottunk támogatáshoz (igaz, kiírás sem nagyon volt, a döntések pedig még függőben vannak). A múzeumi rendszer és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal átszervezése olyan állapotot teremtett, amelyben szakmai partnereink saját túlélésükben sem bízhatnak, így nincs energiájuk az együttműködésre sem. Nagy álmunk a Folyami Örökség Központ megvalósítása hasonló okból csúszik (az önkormányzatok sem mernek felelősséget vállalni). Az önkéntes munka és a magánszemélyek adománya az egyetlen, amire támaszkodhattunk. Reméljük, barátaink jövőre is kiállnak értünk, és közösen javíthatunk víz alatti örökségünk helyzetén.