Az „Egadi Island Survey” projekt 2005. óta zajlik Szicília nyugati csücskénél, szenzációs eredményeik vannak, ennek ellenére hazánkban ezek nem ismertek. A napokban fejeződött be az RPM Nautical Foundation és a szicíliai „Sopprintendenza del Mare” (kb. a „tenger főfelügyelősége”) 2012. évi közös projektje. Ennek apropóján érdemes megemlékeznünk mit is kutatnak, mit találtak eddig.

Róma és Karthágó között Kr.e. 264. óta, több mint 20 éve folyt a háború. A római csapatok visszaszorították a Hamilcar Barcas vezette pun sereget a sziget nyugati csücskébe. Lilybaeum (ma Marsala) városát szárazföldi blokád alatt tartották, és a várostól északra található öbölben Motya egykori föníciai gyarmatváros körül hajóhadat állomásoztattak. Lilybaeumot azonban nem tudták bevenni. Mindkét hatalom végsőkig kimerült, belpolitikai viták zajlottak a békepártok és a háborút szorgalmazó erők között. Róma 241-ben Gaius Lutatius Catulust mintegy 240 új hadihajóval, kiképzett legénységgel kiküldte, hogy oldja meg a kérdést. Ugyanekkor a karthágóiak Hannot útnak indították Lilybaeum felé egy expedíciós haderővel, 200 hajóval, hogy erősítse meg a hídfőt, illetve segítse a kitörést. Hanno az Aegetas-szigeteknél (ma Egadi, Olaszország) várt a megfelelő szélre. Elkerülhetetlen volt a csata, amely 241. március 10-én be is következett. A jól képzett, jól megépített római flotta győzelmet aratott. 50 karthágói hajó elsüllyedt, 70-et elfogtak, a rómaiak 30 hajót veszítettek. Tehát az erősítés nem tudott bejutni az ostromlott városba. Hamilcar felhatalmazást kapott arra, hogy béketárgyalásokat kezdjen. A béke első verzióját hamar megkötötték: a punok evakuálják Szicíliát, 2200 talentum ezüst hadi kárpótlást fizetnek. (Ez kb. a frissen felállított római hajóhad költségét fedezte, a 20 év háborút nem.) A szenátus lényegében jóvá is hagyta a megállapodást, de a kárpótlást megemelte még 1000 talentummal, illetve kitiltotta a pun hadihajókat Itália vizeiről. A végső megállapodást „Lutatiusi-béke” néven ismerjük. Önmagában ez alig jelentett volna többet a status-quo elismerésénél. Csakhogy a gazdasági záradék Karthágó belpolitikai problémáival együtt nem várt, katasztrofális következményeket hoztak a punoknak. Az evakuált pun sereg, jórészt zsoldosok a kelta világból, Itáliából és a mediterrán világ minden területéről hirtelen megjelentek Karthágó előtt és a zsoldjukat követelték. A kincstár azonban üres volt. Kitört a később zsoldoslázadásként ismert esemény. Végül Karthágó hadvezérei, diplomáciai játékai és pénze révén felülkerekedett, de a zavaros időszakban elveszítették Szardíniát is, ráadásul Hamilcar Barcas háborúpárti pártja tovább erősödött, végső soron ez vezetett el hispániai „magángyarmatuk”, valamint a 2. pun háború kirobbantásához is.

Azt, hogy milyenek voltak a Kr.e. 3. század hadihajói inkább csak nagy léptékben ismerték korábban. 1973-74-ben Marsala előtt két hajóroncsot, illetve egy döfő-orrot találtak a homokos lagúna sekély vizében. Honor Frost vezette a feltárásokat, amelyek során kiderült, hogy a hajótestek ún. héjra-épülő technikával készültek (a vázszerkezet másodlagos merevítő funkciót tölt be), a deszkákat fa csapokkal rögzítették egymáshoz. Akkoriban ez rendkívül fontos felfedezés volt az ókori hajóépítészet kutatásában. Sokat elárultak azok a festett jelzések is, amelyek a csapolási helyeknél voltak. Ezeket ugyanis a föníciai-pun „abc” jelei alkották. A jelzések összeszerelési segédletként szolgáltak, ami arra utal, hogy a hajó elemeit előre legyártották, majd egy adott időszakban, akár nagyszámú hajót is gyorsan össze tudtak állítani. Így békeidőben nem kellett a hajókat fenntartani. A bronz döfő-orr máig ritka leletnek számít, alig-alig kerül elő belőle egy-egy példány, gyakori eset, hogy magányos leletként jönnek elő. (Ennek oka az lehet, hogy lékeléskor letört az orr.)

A Jeffrey Royal vezette expedíciót az RPM Nautical Foundation szervezi és finanszírozza. A szervezet egy amerikai non-profit szervezet, amely a mediterrán víz alatti régészeti kutatások támogatására koncentrál, együttműködnek egyetemekkel, intézetekkel, kormányokkal. A non-profit jelleg azt jelenti, hogy mindenben betartják az örökségvédelmi egyezményeket, az expedícióik kizárólag kutatási célokat szolgálnak, a leletek az illetékes múzeumba kerülnek, nincs osztalék stb. Meglepőnek tűnhet, de ez a rendszer lassan egy évtizede sikeres. Talán ebben az amerikai civil kultúrának is jelentős szerepe van.

A kutatások során szonárral és multibeam-el térképezik a tengert, az ígéretes helyszíneken robot-tengeralattjárót (ROV) is bevetnek. A sekélyebb részeken könnyűbúvár technikát is alkalmaznak. Elsődleges feladatuknak a terület régészeti térképének elkészítését tekintik. 7 év alatt 10 döfő-orrot találtak, valamint amfora-halmokat, sisakokat stb. A leletek jellege és kora arra utal, hogy mind a 241-es csatához tartoztak. A térképezés és felderítés végeztével az elhelyezkedésük alapján, illetve részletes meghatározásuk segítségével bepillantást engednek a csata menetébe, a résztvevő hajók és katonák felszerelésébe, a tengerészek és katonák mindennapi életébe. Az amforák között szép számmal kerültek elő pun és ún. graeco-itáliai darabok. A sisakok egyetlen típust képviselnek, ez a montefortino-típus, jellemzője a félgömb alak, tetején gombbal, kétoldalt mozgó állvédővel. A sisaktípus kelta eredetű, de elterjedt Itáliában is. Mivel a punok szép számban alkalmaztak kelta zsoldosokat, a típus alapján nem dönthető el kiktől is származnak, az egyik példányon azonban bekarcolt pun betűt sikerült azonosítani.

A kutatás minden bizonnyal még évekig tart, és sok érdekes hírt hallunk felőle. Érdemes megjegyezni az RPM honlapját, illetve J. Royal blogjának címét: http://rpmnautical.org és http://rpmnf.blogspot.hu. Reméljük, hogy a hazai MRMT Búvárrégész Szakosztály, illetve az Argonauta kutatócsoport előbb-utóbb hasonló sikereket ér el a civil erők mozgósítása segítségével a hazai víz alatti örökség kutatásában!