Születésnapok kapcsán…

Érdekes véletlen, hogy május hónapban két jeles személy születésnapja van, akiknek a biztonságos merülés lehetőségét köszönhetjük. Kettőjük közül az idősebb John Scott Haldane - ő 1860. május 3-án született - Skóciából származó fiziológus, aki 1906-1908 között kidolgozta a világon az első dekompressziós táblázatot. A „fiatalabb” Dr. Albert A. Bühlmann - ő 1923. május 16-án született -, aki Dr. Max Hahnnal kidolgozott egy új, korszerű tudományos alapokon nyugvó dekompressziós táblázat családot. Említettem, Haldane-é volt az első dekompressziós táblázat, melyet nehézbúvárok számára készített. E táblázatot sok másik követte, míg eljutunk a Bühlmann féle táblázatokig. Ennek az volt az oka, hogy a tudomány fejlődése, a gyakorlati tapasztalatok, a búvárbalesetek vizsgálata egyre pontosította az egyes mélységekhez tartozó időadatokat. Mindkét kutató ún. dekompressziós táblázatot (táblázatokat) készített, mely segítségével a mélyben hosszabb időt eltöltő búvár „lépcsőzetesen”, megállókat beiktatva emelkedhetett a felszínre. Érdekességként még megemlítem, hogy Haldane táblázatának időadataihoz képest az „utódoknál” nem tapasztalunk jelentős eltéréseket. Nem szeretnék a dekompressziós (dekompresszió nélküli) táblázatok fajtáiba, fejlődésébe, esetleg használhatóságuk értékelésébe elmélyedni, hiszen nem ez a célja írásomnak. Először is meg kívántam a két jeles személyiség születésnapjáról emlékezni, amit úgy gondolom, megtettem. Másrészt meg kívánom osztani néhány gondolatomat a dekompressziós táblázatokkal kapcsolatosan. A búvároktatásban szerzett személyes tapasztalataim szerint a dekompressziós táblázatok használatával kapcsolatos ismeretek elsajátítása meglehetősen megosztja a hallgatókat, de még a végzett búvárokat is. Előbb, vagy utóbb az én hallgatóim - mind megtanulták (megtanulják) a dekompressziós táblázatok használatát. Az persze egy másik kérdés, hogy mondjuk egy fél év múlva mennyi idő kellett az ismeretek felfrissítéshez. Valójában érthető ez, mert, ha valaki nem napi-heti gyakorisággal forgat egy táblázatot, az könnyen elfelejtheti, s könnyen lehet, hogy csak a feliratból tudja, hogy is tartsa azt. Tudomásom szerint a legtöbb búvároktatási rendszer tanítja a táblázatok használatát. (Van persze kivétel is, például a UEF csak búvárkomputer használatot tanít, de a műszert merüléskor kötelező felszerelési tárgyként előírja búvárai számára.) Nem tudom, hogy más búvároktatók mennyi időt fordítanak a táblázatok megismertetésére (különösen érdekes lenne számomra ez a kérdés a távoktatás esetében), de biztos másoknak is van hasonló tapasztalatukhoz az általam említetthez. Ami még nem könnyíti meg a „rusnya tábla” gyakoroltatását az az, hogy már a felszerelések megismertetésekor bemutatjuk a „mindentudó” szerkezetet, a búvárkomputert. S innen egyenesen következik a táblázat oktatásakor a hallgatói kérdés: „Ha van komputer, minek ezzel vacakolni?” (Megjegyzem, hogy nemcsak hallgatóktól, de búvároktatótól is hallottam hasonló megjegyzéseket.) Valóban, minek a táblázattal vacakolni? Úgy gondolom, hogy valami ahhoz hasonlót kell(ene) mondani az ilyen kérdést feltevő búvárnak, mint amit mondjuk az általános iskola első, vagy második osztályában mond a tanító(néni), ha a gyermek megkérdezi, minek megtanulni szorozni, hiszen van a mobiltelefonon számológép is. Persze az iskola és a búvártanfolyam nem összehasonlítható, s talán a tanító(néni) - elsőben, másodikban - határozottabban (mer - bár ki tudja?) válaszolni a provokatív kérdést feltevő tanulónak. Búvártanfolyamon, ha ilyen, vagy ehhez hasonló kérdés merül fel, én igyekszem elmagyarázni - s természetesen a gyakorlatban is bemutatni -, hogy a dekompressziós táblázat megismerésével érthetőbbé válik a merülés végrehajtása, s az emberi szervezetben lejátszódó folyamatok egy része is. (Arra azért kíváncsi lennék, hogy az „igény esetén konzultációs lehetőséget is felajánló” távoktatási és persze gyors, sőt akár villám búvártanfolyamon, melyeken ez a lehetőség közvetlenül a gyakorlati oktatás előtt van, hogy oldják fel ezt a kérdést az oktatók. Biztos bennem, a maradiságomban van a hiba, vagy a felkészültségemben, s ez is alátámasztja az „élethosszig történő tanulás” fontosságát. Ugyanakkor lényegesnek tartom hangsúlyozni, hogy a fejlődés és visszafejlődés nem azonos kategória. S azt is megemlítem, hogy fiatalkorom egyik kedvenc francia filmjében, az Unokafivérekben elhangzott „örökérvényű” mondás, nevezetesen az, hogy „a határozott fellépés pótolja a tárgyi tudást!” az lehet, hogy korunkban is sokhelyütt megállja az életben a helyét, de nem a búvároktatásban. (Bár szerintem az élet legtöbb területén szintén nem, de most nem ez a téma.) Kicsit elkalandoztam a dekompressziós táblázatoktól, azok használatának megtanításától. Igen, valóban nincs olyan könnyű helyzetben a búvároktató a kényelmetlen kérdést feltevő hallgatóval - nevezetesen azt a kérdést, hogy „Ha van komputer, minek ezzel vacakolni?” -, mint a tanító(néni). Azért nincs, mert a búvároktatás az üzlet, szolgáltatás, ahol az azt igénybe vevő kedvébe kell járni, hogy visszatérő vevő legyen. Igen, valóban bonyolult ez a búvárvilág, amit csak az tetézhet, ha az oktató egyúttal búvárkomputert is el akar adni hallgatóinak. (Itt már bezárul(hat) a kör, s kialakulhat az igazi csapda helyzet. Hogy lehet ezt áthidalni? Nos, van határozott és szerintem működőképes elképzelésem a megoldásról, de szerintem ezt mindenkinek magának kell megoldania. Ja, és egy fontos dolog, hogy én miért vagyok egyszerű helyzetben, s miért kerülök nehezen ilyen csapdába. Azért, mert nem árulok búvárhallgatóimnak sem búvárkomputert, sem más felszereléseket.) Látható, hogy nehéz, akár mondhatom azt is, súlyos a búvároktató helyzete a dekompressziós táblázattal… S mi történik ez után, amikor oktató-hallgató átvergődött a dekompressziós táblázat ismeretének rögös és csapdákkal szegélyezett útján, magyarul a hallgatóból búvárkártyával rendelkező személy lesz? Én úgy tapasztaltam, hogy gyakoribb a fehér holló, mint az a búvár, aki a vízbeszállás előtt merülőpárjával elmélyed egy dekompressziós táblázatban. Persze, mert búvárkomputert használ! - vághatja rá rámpirítva a T. Olvasó. Lehet, hogy igaza van. De az is igaz, hogy a merüléseken sem sok olyan búvárt szoktam látni, aki ennek az okos - nevezhetem akár majdnem mindentudónak - műszerének gombjait nyomogatja. (Különösen azok nem tervezgetnek műszerükkel a merülés előtt, akik gazdasági meggondolásból a túrára indulás napján bérelték ki a búvárkomputert, s nem kaptak / nem kértek /nem hoztak magukkal - nem kívánt törlendő Szerk. megjegyzése - használati utasítást.) Lehet, hogy sokan rossznéven veszik mondataimat, mert találónak érzik magukra egyik-másik gondolatomat. Mondhatnám, hogy ez nem nagy baj, de nem mondom. Inkább mindenkinek azt javaslom, hogy a már rég elhunyt Haldane és Bühlmann professzorok születésnapja kapcsán keressék meg, s nézegessék egy kicsit a dekompressziós táblázatukat. Közben el is lehet gondolkodni sok mindenen… Jó és hasznos elgondolkodást kívánok a táblázatok mellett, mely akár egy kis nyugalmat is eredményezhet a rohanásban!