A ráckevei hajó ismét vízben!

A Búvárinfó 2012. január-februári számában a leletmentésről szóló cikkünket azzal zártuk, hogy január 31-én a Ráckeve határában, a Duna főágának medréből széthordott hajómaradványokat elhelyeztük az Árpád Múzeum udvarán.

Még a helyszínen közös döntés született arról, hogy dokumentálást követően el kell süllyeszteni. A süllyesztés ugyanis a legkisebb rossz, ami a hajóval történhetett. Szárazra kerülve ugyanis a vizes faanyagban visszafordíthatatlan állagromlás indulna meg konzerválás nélkül. Konzerválásra viszont nincs pénz. Az elsüllyesztett hajót viszont később bármikor ki lehet emelni.

Gyűjtést rendeztünk, és az Árpád Múzeum, a Molnár Céh és az Argonauta Kutatócsoport együttműködésével megteremtettük egy digitális dokumentációs projekt induló költségeit. Számos magánszemély és szervezet mellett ki kell emelnünk Ráckeve Önkormányzatát, amely fontosnak tartva kulturális örökségét a költségek nagyobb részét vállalta. A digitális dokumentálás első lépése a deszkák egyenkénti 3D lézerszkenneres felmérése, majd részletes fotózása volt. Ez az alapdokumentum később lehetővé teszi, hogy a darabokat virtuális valóságban megjeleníthessük, segítségükkel sérülésmentesen összeállítható, kísérletekre alkalmas modellt kaphatunk. Ezt a munkát a Fotometric Kft. végezte el Fekete Attila vezetésével.

Ezután már „csupán” süllyeszteni kellett. A helyi szervezést a Ráckevei Molnár Céh és az Árpád Múzeum végezte, az Argonauta Kutatócsoport és az MRMZ Búvárrégészeti Szakosztályának tagjai pedig csatlakoztak a kivitelezés során. A kivitelezésre 2012. 04. 13-án, pénteken délelőtt került sor. Első lépésben a deszkákat felraktuk egy teherautóra. Szállítás után lerakodtunk a Ráckevei Duna-ág partján, a hajómalom mellett. Mivel nem ismertük a mederviszonyokat, búvárfelderítést végeztünk a süllyesztés tervezett helyén (elő is került a szomszédságban egy kidőlt vaskaró, egy uszadékfa és egy elsüllyedt ladik). Itt kezdődött a leginkább izgalmas és látványos fázis, ugyanis elkezdtük összerakni a hajót. A puzzle-ban jártas olvasók biztosan megértik, hogy először miért a hajó orrát és oldalát kirajzoló elemeket tudtuk elhelyezni. Hamar ki is derült, hogy a V alakú „orr” (mint alább kiderül ez hipotetikus megállapítás) csaknem teljesen megmaradt. Az orr végében még az egykori hajótőke sziluettjét is kivágták (az orrtőke sajnos már nincs meg). A monoxyl (L alakú) oldal-elem is hasznos vonalzónak bizonyult. Ez az elem ugyanis a hajó jobb szélén végig megmaradt. Amikor a darabokat egymás mögé helyeztük, akkor jött a meglepetés! Az az elem, amit eredetileg a hajó bal oldali, orr felőli végének hittünk, tökéletesen illett a jobb oldal végére. Magyarán a hajó mindkét vége V alakúra volt vágva!

Miután a „keretet” lefektettük, a többi 1-1,5 m-es deszkát és bordát is elhelyeztük (ezeknél a deszkák szélessége, vastagsága, a lyukak, repedések, korhadások helye segített). Időközben megérkezett az RTL stábja, valamint Fekete Attila, aki korábban a digitális dokumentálást végezte, és most ortofotóhoz gyűjtött anyagot az összerakott hajóról. Egy héten belül meg is érkezett a várt kép!

A deszkák egy része sehogy sem illett a hajófenékbe. Miután jobban megvizsgáltuk őket, azonosítottuk bennük a hajóorr alsó deszkasorát, be is tudtuk helyezni őket eredeti helyükre. Végül kirajzolódott az eredetileg kb. 9,7 m hosszú 2,9 m széles hajó alakja. Láthatóvá vált, hogy mindkét vége V alakúra volt faragva, tehát nem a dunaföldvári (hasonló technikával készült) hajóhoz hasonló hajómalommal állunk szemben, ez a roncs egy kisebb dereglye lehetett.

A fotózást, filmezést és szemlélődést követően az előre elkészített fém keretbe beraktuk a deszkákat. Ekkor még vételeztünk három fa mintát évgyűrű alapú kormeghatározáshoz. A kerettel együtt egy hatalmas daru beemelte a deszkákat a hajómalom előtti vízfelületre. Végül elsüllyesztettük a roncsot.

Reméljük, ezzel csak rövid szünet áll be a lelet történetében, hiszen tervezzük, hogy virtuális rekonstrukciót, virtuális és valós modellt építünk. Nem reménytelen az sem, hogy néhány érdekes elemet konzerváljunk és kiállítsunk. A legjobb nyilván az egész hajólelet múzeumi bemutatása lenne. Természetesen ezekre most még nincs fedezet, de aki ismeri az előzményeket, talán elhiszi, hogy minden eszközt megmozgatunk annak érdekében, hogy a fentiek ne csak papíron valósuljanak meg! Akik anyagilag is támogattak minket: Ráckeve Önkormányzata (a Ráckevei Molnár Céhen keresztül), Homonnay Ádám, Balogh András, Mátrai Erőmű Búvárklub. A daruval és a vas kerettel támogattak: Technikai Brigád Bt. és a Havária Kft. Ráckevéről, valamint a ráckevei Árpád Múzeum.