Leletmentés Ráckevén


Nem mindennapi kalandban volt részünk a közelmúltban Ráckevén. Decemberben értesültem egy hajóleletről. Januárra sikerült a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságával közösen egy szemlét szerveznünk. Az alacsony téli vízállásnál egy fa hajó maradványai bukkantak felszínre. Mint kiderült a leletet megtalálója kivontatta a partra, majd láncfűrésszel feldarabolta. 36 darabra. A fát tüzelési céllal házához vitte. Szerencsére ügyködését jó szándékú civilek látták, így sikerült megállítani a pusztítást.

Első látogatásunkkor a roncs darabjai egy kb. 1,5 méter hosszú, 1 m magas farakást alkottak. A szemle során megvizsgáltuk a leletet, az egyik elemből egy kb. 3 cm-es darabot levágtunk dendrokronológiai keltezésre. Az elemzés azt mutatta ki, hogy az Észak-dunántúli kronológiával van egy gyenge egyezés, más ismert szekvenciába nem illik bele. A legkorábbi lehetséges keltezési dátum így 1641. Hangsúlyoznunk kell, hogy mindez egyetlen fából származó adat, amely nem teljesen biztos. Amennyiben a hajó olyan (pl. Balkán) területen készült, ahol még nincs évgyűrű sor, ennél korábbi keltezés is előjöhet.

Az első vizsgálat alapján megállapítható, hogy egy összetett monoxyl szerkezetű laposfenekű hajó maradványa. Számos fenékdeszka, illetve a hajóoldal-hajóalj összekötésére szolgáló egyik monoxyl elem is fennmaradt. Az egyik fenékdeszkát lemértük, ennek hossza: 5,2 m, szélessége 41 cm, vastagsága 5 cm (felülete helyenként erősen kopott). Az egyik kettéfűrészelt bordát két elemből össze tudtuk állítani, ennek hossza 2,55 m. A hajótest minimális mérete tehát 5,2 × 2,55 m, amelynél azonban biztosan nagyobb volt eredetileg a test. Pontosabb becsléshez minden egyes deszkát meg kell vizsgálnunk.

Több fontos, hajépítészeti szempontból érdekes részletet is meg tudtunk figyelni. A hajótest lapos alját egymás mellé fektetett tölgy pallókból alakították ki. A pallók közötti egyedüli összeköttetést az egyetlen fából kifaragott L alakú bordák adták. A bordákat kizárólag faszögekkel rögzítették a pallókhoz. A faszögek számára fúrt lyukak alapján megállapítható, hogy a kb. 40 cm széles pallókon 80-90 cm-es közökkel helyezték el a bordákat. Minden egyes pallót két szög rögzített a bordákhoz. Ez alól az egyik palló orr része kivételt képez, mert ott három faszöget is használtak egyidejűleg. Egy deszka esetében a deszka egyik élét lefaragták, tehát egy vájat jött létre. Funkcióját tekintve ez a hosszanti vájat talán a moha tömítés (több darabot is találtunk) elhelyezésére szolgálhatott. A lefaragott élű deszka talán a test oldalából származik. A hajó orrot V alakban képezték ki. A deszkák végét rézsútosan vágták el. Az egyik fenékpalló végénél megfigyeltük, hogy a hajóorr felmenő részét képző deszkát a hajófenék lefűrészelt deszkájának végére ültették rá. A két deszkát kovácsoltvas szeg (3 db) erősítette össze. Kívülről kovácsolt iszkábaszögek rögzítették a tömítést, illetve erősítették a rögzítést. Egy monoxyl elem orr felőli végét is sikerült azonosítani. Ennél az elemnél is megfaragták a far felőli oldalt, azonban magát a monoxyl végződést összetett módon úgy faragták ki, hogy az egyben csapolásként is szolgáljon a hajóorr felmenő részének rögzítésére. Az a részlet valószínűleg kritikus pont lehetett a hajóépítésben. Itt is megfigyeltünk egy vasszöget, illetve a belső oldalon vas iszkábák helyeit (illetve egy törött iszkába még a helyén volt, de már mozgott). Az iszkábák itt tehát nem a külső tömítést szolgálták, hiszen a monoxyl elem lefaragása miatt kívülről deszka takarta el őket. Hasonló részletet nem tudtunk megfigyelni a dunaföldvári roncsnál - igaz ott a monoxyl elem orr felőli vége hiányzott. A dunaföldvári hajó farát lezáró deszka esetében a második palánksor rögzítésénél faszögek helyeit figyeltük meg. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a ráckevei roncs egy technológiai szinttel előrébb tart a dunaföldvárinál. A vasszögek használata a hajófenék és az orrot képező deszka rögzítésénél a későbbi deszkahajók vasszögeléses technológiája irányába mutat. A dunaföldvári hajó a 14. sz. első évtizedeire keltezhető. Pusztán tipológiai alapon a ráckevei roncs későbbi kell, hogy legyen. A 17. század elejére keltezhető solti hajólelet már a következő szintet mutatja. A dendrokronológiai keltezés tehát látszólag ellentmond a tipológiai keltezésnek. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Duna alsó folyásának évgyűrűsora még nincs összeállítva. Amennyiben tehát ez egy középkori, esetleg török-kori al-dunai eredetű hajó, akkor a keltezéshez nincs referencia sorozatunk.

Lehetséges, hogy a dunaföldvárihoz hasonlóan ez is egy malomhajó. A valódi méretek megállapítására a szemlén nem volt mód.

Építési jegyei, valamint a keltezés, eredet és funkció körüli kérdések olyan izgalmas tudományos problémák, amelyek további vizsgálatot igényelnek. Ebbe beletartozik a hajómaradványok részletes dokumentálása, újabb fa minták gyűjtése, valamint a lelőhely ismételt átvizsgálása esetlegesen ottmaradt kisebb leletek után.

Január 31-én a múzeummal együttműködve a ráckevei Árpád Múzeum udvarára vittük a roncs darabjait. Később, dokumentálás után elsüllyesztjük a ráckevei vízimalom mellett. Reméljük, egyszer majd konzerváljuk és kiállítjuk. A ráckevei tragédia „iskolapéldája” annak, mit eredményez az öntörvényű, magabiztos tudatlanság.


BÚVÁRINFÓ, 2012. JANUÁR-FEBRUÁR


Dr. TÓTH J. ATTILA