A Búvárinfó szeptember-októberi számában beszámoltunk egy Anjou-kori (14. sz. eleje) hajó felfedezéséről. Időközben Dunaföldváron a vízszint elérte az eddig mért legalacsonyabb értéket. A hajó csaknem egészében szárazra került. Sajnos ez a lelet állagát is veszélyezteti, mert nem csak a nap, a szél és a fagy károsítja, de még kincskeresők is ellepték a térséget. Kihasználva a folyó alacsony szintjét egy dokumentációs projektet szerveztünk az Argonauta Víz alatti örökségvédelmi és Folyami Régészeti Kutatócsoport közreműködésével. Együttműködve a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeummal, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal és az MTA Régészeti Intézetével (az utóbbi anyagi támogatásával, amelyet az OTKA K 72231 pályázatából folyósítottak) geodéziai, fotogrammetriai és 3D lézeres felmérést készítettünk a roncsról. A körülményeknek hála csupán minimális tisztításra volt szükség a felvételek előtt. Az adatok feldolgozása folyamatban van, reményeink szerint egy minden igényt kielégítő, rendkívül pontos dokumentáció készül majd el. A dokumentum a lelet tudományos értékelése mellett azért is fontos, mert archiválja a lelőhely jelenlegi állapotát, valamint segíti a későbbi teljes feltárást, kiemelést és konzerválást.

Az újabb terepi megfigyelések egy fontos ponton máris előrelendítették a kutatást. Kiderült ugyanis, hogy a roncs az utolsó látható „bordánál” véget is ér, tehát az valójában a hajófart záró deszka. A záródeszka valószínűleg korábban kettéhasadt, mivel metszetében látszanak azoknak a fa szögeknek a helyei, amelyekkel a felette lévő palánksort rögzítették hozzá. A doboz-szerű hajótest rendkívül tömzsi, ezért valószínűbb, hogy nem kereskedelmi hajó, hanem egy malom hajója. Hajómalmok elterjedtek voltak a Duna-mentén, jól dokumentáltak a 18-19. századi térképeken. Dunaföldvár határában is volt három csoportjuk. A malom elméletet erősíti, hogy 2003-ban több informátor szerint is a közvetlen szomszédságban előkerült egy vékony malomkő, amelyet ismeretlen tettesek sajnálatos módon egy éjjel elloptak.

A térség Anjou-kori történetére vonatkozóan vannak érdekes forrásaink. 1316 tavaszán I. Károly hadjáratot vezetett a Kőszegiek tolnai és baranyai kiskirálysága ellen. A sikeres támadás során elfoglalták Tolna várát is. A „hódítás” következményeként a Duna jelentős szakasza jutott Károly Róbert ellenőrzése alá. A Duna vonalának biztosítását szolgálhatta, hogy 1317-ben Visegrádot, majd ugyanezen hadjárat során Habsburg katonai támogatással Komáromot is elfoglalta.

Az országos történelem szempontjából marginális, de a korabeli közállapotokat tükrözi egy érdekes oklevél. Az 1327. május 27-én, Pécsváradon keletkezett irat leírja László pécsi püspök hatalmaskodását, amelyet Bechey Imre földvári birtokához tartozó Duna-menti falujánál követett el. Az oklevél szerint a püspök emberei rátörtek a birtokra, ahol „2 jobbágyukat megsebesítették, 2 asszonyt lóval letiportak, egy másik jobbágyukat a Dunába vetették, lerombolták a szóban forgó falu mellett a Dunán lévő malmukat, majd elvágták tartókötelét”. A tartókötél elvágásának csak egy hajómalom esetében van értelme.

Nagyon ritka, hogy korabeli írásos dokumentumot ilyen jól meg lehessen feletetni egy régészeti lelettel. Az önmagában is jelentős lelőhelyet az ország legfontosabb régészeti emlékei közé emeli. Reméljük, összefogással meg tudjuk menteni a leletet. Amíg a kiemelés megtörténhet sóderleplet terítettünk a roncsra, hogy védjük a fagy közvetlen hatásától. Talán túléli ezt a telet.