A második világháborús roncs

A csapadékban szegény, meleg kora őszi időjárásnak köszönhetően folyóink vízszintje szeptember második felében rendkívül alacsonyra apadt. A Duna partjának jelentős felülete került szárazra. Nem véletlen, hogy az elmúlt hetekben számos bejelentés érkezett szárazra került hajómaradványokról. A Mohács környéki vizekről sajnos negatív híradás érkezett. Egy második világháborús uszály került felszínre a part mellett, és sajnos rögtön el is kezdték darabolni, elhordani. Szerencsére a rendőrség a helyzet magaslatán volt. A hajó orr része még nagyjából egyben volt, a far valamivel távolabb, külön darabban található (ezen a részen friss vágás nyomai is látszanak). A hajótest fém szerkezete, a lemezek szegecselt összeerősítése még tanulmányozható. Egyes szakaszokon a hajóhombárt borító deszka is a helyén van. Miután a helyszínt megvizsgáltam, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa megmutatott egy valóságos hajótemetőt. Egy mellékág bejáratát korábban kiöregedett hajókkal próbálták eltorlaszolni. Jelenleg három hajót lehet itt megfigyelni. Az egyik nagyon hasonló építési jegyeket mutat, mint a második világháborús roncs (a hajóorr vonala, a hombárok elhelyezkedése, száma, a méretek, a szegecselés, stb.).

A mohácsi hajótemető

Dél-Buda Duna partjáról is kaptam egy bejelentést. A helyszínen egy kövekkel borított kiemelkedésben hajóra utaló deszka és gerenda maradványok látszanak. A terület folyó felőli oldalán egy cölöpsor is látszik. A lelőhely kora ismeretlen.

A budatétényi maradványok

Dunaföldvárról két fontos lelőhelyet is bejelentett Bódi Zoltán. Az első egy valószínűleg erősen roncsolt hajó. A tölgy szerkezetben a bordákat és a hajó fenékdeszkáit fa szögek rögzítették egymáshoz, a bordák elemeit nagy kovácsoltvas szögekkel erősítették össze. Ez a roncs valószínűleg koraújkori.

A dunaföldvári erősen roncsolt hajó

A legnagyobb meglepetésben akkor volt részem, amikor Bódi úr a második roncsot is megmutatta. A lapos fenekű dereglye aljának kb. a fele egy kavicszátony tetején fekszik. A hatalmas (30-40 cm) széles tölgy fenékpallókat kizárólag faszögekkel erősítették a bordákhoz. Ami lázba hozott, az a hajótest oldalának és a hajófenék találkozásának megoldása. Itt ugyanis egyetlen rönkből faragott elemet használtak (monoxyl technológia). Ez a megoldás a kései kelta időszakban indul, a római korban (Nyugat-Európában) jól dokumentált, és használata (pl. Lengyelországban) a középkorig eltart. Második látogatásom alkalmával sikerült néhány iszkábát is észrevenni.

Magyarországi legkorábbi hajólelete

Az iszkábák alapján inkább a középkori keltezés valószínűsíthető (különösen az iszkábák elnyúlt alakja miatt). A dendrokronológiai elemzés is elkészült időközben. Igaz, hogy mindössze egyetlen fadarab alapján készült, tehát további mintavétellel meg kell erősíteni, azonban jelenleg úgy tűnik, hogy hajó széléből vett minta utolsó évgyűrűje 1304-re keltezhető! Ez egybevág a technikai megoldásokkal. Ezzel ez a roncs Magyarország legkorábbi hajólelete!

Kérem a tisztelt olvasókat, hogy amennyiben további leletekről szereznek tudomást, jelentsék be a lelőhelyet, mivel az áradással, a fagy érkezésével ezek a területek eltűnhetnek (a rablókról és a kotrási munkáról ne is beszéljünk)!