Kunsziget község önkormányzatától felkérést kaptunk, hogy vizsgáljuk meg a település határát, állapítsuk meg vannak-e eddig ismeretlen római lelőhelyeik. A római lelőhelyek felkutatása azért különösen fontos a számukra, mivel most zárul a dunai római kori határvédelmi rendszer, a „Ripa Pannonica” világörökségi jelölési dokumentációjának első munkaanyagának elkészítése. A falu szeretné, ha legalább egy - de lehetőleg minél több - helyszínnel részesedne a jelölésből, mivel a fejlesztési stratégiájukat szeretnék a világörökségi cím nyújtotta turisztikai potenciált is kihasználni.

Az Östöri-sziget

A település területén található a Toronyvár-dűlő. Itt egy falcsonk áll a Mosoni-Duna partján. A római koros szakirodalom már egy évszázada, mint római kori emléket tartja nyilván. A hely természetesen a folklórt is megihlette, innen származik a Tündérvár elnevezés (a helyi óvoda is róla kapta a nevét). 2004-ben egy nemzetközi csapattal már végeztünk itt víz alatti kutatást. Ennek során középkori és kora-újkori leletek, omladékok kerültek elő. A geofizikai kutatás során masszív faltömböket észleltünk a parton, amelyeket azóta sem vizsgált meg senki. Akkoriban nem volt lehetőségünk nagyobb folyószakaszt átkutatni. A Mária Királyné Hajói projekt kapcsán beszerzett szonár birtokában már jóval könnyebben vághattunk neki a község területét határoló folyónak.

Előzetesen természetesen átvizsgáltuk a kéziratos térképeket. A toronyvári helynevet már egy 1775-ös birtoktérkép is megnevezi és 1815-ben szintén feltűnik. Az ún. Duna Mappáción, melynek vonatkozó lapjait 1825-ben készítették a „Leányvár omladékai” felirat szerepel. Ez utóbbi térkép tartalmazza a legtöbb vízzel kapcsolatos helynevet, köztük több sziget nevét is (pl. Östöri-sziget, Macska-sziget). A kéziratos térképeken többször felbukkannak hajómalmok is. Ezek - kortól függetlenül - általában a Kunsziget (eredetileg Öttevény-sziget) és a Zámoly közötti mederszakaszon helyezkednek el. A 19. sz. végéről számos ún. „malomkönyvecske” (a malmok birtokviszonyaira vonatkozó hatósági bizonyítvány) említi a zámolyi malmokat. Egyes térképeken a „vontatóutat” is ábrázolták, amely a Mosoni-Duna hajózási jelentőségét mutatja. Az adatok fényében számos lelőhely (elsősorban malomhely) felfedezését reméltük.

A szonár képeken látható „ígéretes” anomáliák a valóságban hordók és betontömbök (első kép),
valamint egy stég maradványai (második kép) voltak

A szonaras felderítés során átvizsgáltuk a medret. Természetesen megtaláltuk azt a falcsonkot, amely a Toronyvár előtt fekszik a Dunában. Ezen kívül azonban több érdekes anomáliát is találtunk. Ezek között volt a partra merőlegesen húzódó egyenes vonalat kirajzoló pontok csoportja (malomgát?), valamint egy valamilyen deszka-szerkezetre utaló jel is (ez utóbbi akár hajó is lehetett volna). Hála a műszernek, a koordináták és a képek fél nap alatt rendelkezésünkre álltak. Már „csak” merülni kellett.

A Mosoni-Duna kellemes folyó. Mélysége 2 méter körüli, csak ritkán haladja meg a 3,5 métert (Kunszigetnél). A sodrás és a látótávolság is elfogadható. Három nap alatt meg is merültük az összes érdekes anomáliát. Ekkor jött el az igazság pillanata. Kiderült, pl. hogy a sekély, homokos kanyarulatokban a finom szálú hínár gyökerénél kis, hengeres homokdombok jönnek létre, amelyek a szonáron megtévesztésig hasonlítanak a fekvő gerendákhoz. Találtunk régi hálót, rácsosan ágakat begyűjtő uszadékfát. A két részletesen említett szonár-anomália közül az első valóban ott van, és lineárisan elhelyezkedő „pontszerű” objektumokból áll. Csakhogy a valóságban elsüllyed fémhordók, betontömbök és motordarabok együttese - talán egy régi vízkiemelő hely az öntözéshez. A deszka-szerkezetet is megtaláltuk, csakhogy az egy modern stég. A szonár tehát jól működött, de ismét bizonyosságot nyert, hogy a régész helyszíni vizsgálata nélkül az ilyen műszeres mérések eredményei meglehetősen bizonytalanok. Az ilyen „élmények” magyarázzák, hogy miért nem lelkesedünk rögtön, amikor jó szándékú bejelentők különböző mágneses, vagy radar jelenségek alapján jósolnak lelőhelyeket (vagy csak a meder jellegéből vonnak le következtetéseket).

A második világháborús betonhajó maradványai

Szerencsére a Toronyvár valódi régészeti lelőhely, amelyet érdemes mind a víz alatt, mind a szárazon tovább kutatni. Bánatunkban ellátogattunk Ásványráróra, ahol némi kárpótlást leltünk az Árvai-zárásnál található második világháborús vasbeton hajó képében. Ezt a roncsot már a mi bejelentésünk alapján nyilvánították védett műtárggyá. Bár kerékpár- és turistaút is megy a közelben, a tőle 50 méterre lévő információs táblán meg sem említik a rendkívüli hajóroncsot. Sajnos a környezete is gondozatlan, de még jelen állapotában is megragadó a hatalmas roncs. A Tündérvár és a betonhajó jól mutatja, micsoda szemléletbeli különbségek mutatkoznak akár közeli települések esetében is. Az egyik mindent megmozgat, hogy erősítse kulturális-turisztikai vonzerejét, a másik semmit sem tesz a már meglévő, világszenzáció szintű kincsével.