A LEITHA ún. monitor típusú folyami hadihajó. A típus legelső példánya 1862-ben épült az USA-ban, a svéd John Ericsson tervei alapján. A kizárólag vasból épült és gőzzel hajtott, alacsony építésű páncélos hadihajó fő fegyvere a minden irányban körbeforgatható lövegtorony volt, amely felváltotta a korabeli hadihajók merev ütegsorát, s akkora újdonságot jelentett, hogy hamarosan Amerikán kívül is építeni kezdték a típust (1862-1965 között világszerte kb. 200 darabot).

Sőt, a U.S.S. MONITOR építése után rövid 9 évvel a Monarchia - világelsőként - már a típus kifejezetten folyókra tervezett, kisebb merülésű változatát is megkonstruálta. Ez volt a LEITHA, amely az osztrák-magyar haditengerészet legelső forgó lövegtornyos, két hajócsavarral és csak gőzgéppel hajtott, vízöblítéses WC-kkel felszerelt, páncélos hadihajója volt. Az Újpesten megkezdett és Óbudán befejezett hajó csaknem 50 évig teljesített katonai szolgálatot, s közben hatszor átépítették (mivel nem volt pénz új hajók építésére, a megjelenő korszerűbb technológiát rendre beépítették a régi hajótestbe). Az első világháború kontinentális harcait is a LEITHA kezdte, amikor 1914. augusztus 11-én, Szabácsnál átesett a tűzkeresztségen (a tengeri háború hamarabb kezdődött, hiszen az adriai flotta már augusztus 8-án lőtte Antivarit). Augusztus 12-én a fedélzetén esett el Huj János matróz, a flotta legelső magyar hősi halottja (a tengeri flottát csak 16-án, a ZENTA cirkáló elsüllyesztésekor érte az első veszteség). A hajó a világháborúban is vitézül harcolt: részt vett Belgrád kétszeri elfoglalásában és a flottilla legtöbb folyami hadműveletében. 1919-ben pedig, a vörös terror ellen kirobbant monitorlázadás idején, az immár magyarrá lett LAJTA fedélzetén esett el az utolsó magyar nemzetiségű volt cs. és kir. haditengerésztiszt, aki volt cs. és kir. hadihajó fedélzetén halt hősi halált: csicseri  Csicsery László sorhajóhadnagy.

A LEITHA/LAJTA tehát ezer szállal kapcsolódik hozzánk, magyarokhoz, s kapcsolódott azután is, hogy 1920-ban leszerelték és polgári célra értékesítették. Ekkor ugyanis egy pesti folyam- és kavicskotró vállalat vette meg és úszó munkagéppé alakította. A vállalat államosítása után a Folyam- és Kavicskotró Vállalat (a FOKA) tulajdona volt. Itt azonosította a magyar Csonkaréti Károly és az osztrák Friedrich Prasky 1981-ben. A FOKA rendszerváltást követő privatizációjakor (1992) azonban svájci tulajdonba került a hajó, ahonnan csak Margitay-Becht Andrásnak sikerült visszaszerezni 1993-ban. A hajó azóta várt a felújításra, amelyet a LAJTA-t 2005 óta kezelő Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány végül 2009-ben tudott megkezdeni Uniós forrásból a pályázati önrészt biztosító Európa Cégcsoport támogatásával (a hajó ezért 10 évig az Alapítvány neszmélyi „Hajóskanzen”-jében lesz látogatható). A felújítás befejezésére civil szervezetek (köztük a TIT HMHE) önkénteseinek pro bono publico végzett munkájával 2010-ben került sor. Az évtizedeken és generációkon átívelő sok-sok erőfeszítést augusztus 20-án a Honvédelmi Miniszter koronázta meg, amikor kezdeményezésemet elfogadva a Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred, a Monarchia haditengerészetének máig működő jogutódja tiszteletbeli zászlóshajójává nyilvánította a hajót, amely ezzel elfoglalhatta a magyar történelemben őt megillető méltó helyet, s nagynevű társaihoz - pl. az angol H.M.S. VICTORY-hoz, stb. hasonlóan - az aktív hajóraj élén, halott vasdarabból élő szimbólummá vált.

A LEITHA/LAJTA felújításával és „szolgálatba helyezésével” nemcsak a hazai hajóimádók kaptak valamit, de egyúttal (nem mellékesen) Magyarország is belépett a világviszonylatban is jelentős haditengerészeti ritkaságot birtokló országok exkluzív csoportjába, s remélhetjük, hogy a LAJTA a magyarok hajózástörténeti identitásának egyik kézzel fogható megtestesítője, ikonja, egyúttal külföldieket is hazánkba vonzó ország-márka lesz. Szakszerű, gondos és kiterjedt kampánnyal a hazai hajózási hagyományokat immár több mint 30 éve ápoló egyesületünk mindenesetre erre törekszik. Ezért a monitorok szülőhazájának számító Egyesült Államokban és Svédországban, valamint a nagy hajós nemzeteknél is kampányt indítottam, amellyel már Ausztráliában (nem tévedés) is sikerült felkelteni a hajó iránti érdeklődést, melynek nyomán lelkes elismerő cikkek születtek a magyarok hajózási hagyományőrző tevékenységének látványos eredményéről.

2010-ben pedig a Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnokával közösen kezdeményeztük a Honvédelmi Miniszternél a LAJTA Monitor Múzeumhajó fenntartásáról szóló 97/2010. (XI. 16.) HM utasítás kiadását, amely 2011-re előírta a hajó 140 éves születésnapjának méltó megünneplését is. Mivel a 2010. augusztus 20-i újrakeresztelést igazán csak a főváros lakossága láthatta (ettől pedig még nem várható a hazai hajózási hagyományok és identitás országos erősödése), azt szerettem volna, ha a 2011. május 17-i születésnapi ünnepség jóval szélesebb kört érint, s a főváros mellett a vidék programjává is válik. Az Emlékév szervező bizottsága - a Zoltán Alapítvány, az Európa Csoport, a Cs. és Kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület és a Honvédség is - felkarolta és még akkor is támogatta az elképzelést, amikor a szervezés finisében kiderült, hogy a 250 Mrd Ft-os költségvetési zárolás azt a 4 M Ft-ot is érinti, amelyet a HM az Emlékév támogatására korábban jóváhagyott, ezért az emlékév külföldi helyszíneire, Bécsbe és Belgrádba biztosan nem juthat el a hajó.

Az Európa Cégcsoport ügyvezetője, Sztankó Attila támogató bált szervezett az Emlékév költségeinek fedezetére, a Zoltán Alapítvány a hajó vidéki útjának üzemköltségét, a TIT HMHE pedig a hajón tartott szakszerű idegenvezetéshez tagjai munkáját, s a belépőjegyek árát ajánlotta fel. Ennek köszönhetően a hajó életében betöltött szerepük és a magyar hajózás történetében elfoglalt helyük alapján kiválasztott településeken - Komáromban (2011.04.27.-05.01.), Szobon (2011.05.02-04.), Budapesten (2011.05.06-21.) és Baján (2011. 05.24.-06.01.) - emlékezhetünk a hajó történetének első 140 évére. Tudományos konferenciákra, haditengerészeti kiállításokra és a magyar hajózási identitást erősítő hagyományőrző kulturális eseményekre (emlékmű-állításra, emléktábla-avatásra, felvonulásokra, stb.) kerül sor, amelyekbe a hazai közönség mellett a határon túli magyar közösségek tagjait és nemzetközi partnereinket is bevonjuk (a határközeli fekvésű Komárom és Baja esetében). Ennek köszönhetően az egyedi rendezvénysorozat messze túlmutat a LAJTA Monitor Múzeumhajón, és alkalmas arra, hogy Magyarország rendhagyó és látványos módon gesztust gyakoroljon tágabb környezete és az egész Unió felé egy európai jelentőségű páratlan had- és kultúrtörténeti kincs (a világ egyetlen fennmaradt folyami monitora) bemutatásával. Ez úgy a magyar Uniós elnökség, mint az annak idején elfogadott Európai Duna Régió Stratégia, végül - de nem utolsó sorban - a magyar (katona)diplomácia számára is kedvező alkalom lehet a nemzetközi kapcsolatok további előnyös alakítására. Az emlékév programjairól folyamatosan tájékozódhat Egyesületünk honlapjain, a www.lajtamonitor.hu és a www.hajosnep.hu oldalon, valamint a facebook-on.