|
|
Az UNESCO gondozásában nemrég jelent meg az Óceánia víz alatti kulturális örökségét bemutató könyv (U. Guérin - B. Egger - V. Penalva: Underwater cultural heritage in Oceania, Paris 2010). A kötet lapjait olvasva és a lenyûgözõ fotókat nézve számos „ismerõssel” találkozunk. A korai hajózási emlékek között jól ismert az 1629-ben, az akkor még feltérképezetlen ausztrál partokon hajótörést szenvedett Batávia, a Holland Kelet-indiai Társaság hajója. A legendás Bounty, vagy a lázadók elfogására kiküldött, visszatérése során 1791-ben elsüllyedt Pandora a korai koloniális korszakot képviselik. Kulturális értékük mellett turisztikai és ökológiai szempontból is fontosak a második világháború japán és szövetséges hajói, repülõgépei. Szinte nincs olyan területe a térségnek, ahol a háború ne hagyott volna valamilyen nyomot. Guam, a Mariana-szigetek, a Salamon-szigetek, vagy a Chuuk lagúna a maradványok nagy száma és változatossága miatt külön említést érdemel. Kevéssé ismert, hogy a Manila-Acapulco útvonalat járó spanyol hajók közül több is elsüllyedt a Mariana-szigeteknél. Több 17. századi galeont kincskeresõ társaságok termeltek ki, de még további hajók várnak immár a valódi régészekre.
Nad Madol, amelyet a Csendes-óceán Velencéjének is neveznek szintén a Carolina-szigetek egyikén, Pohnpein található. A megalitikus hatású építmények nagyrészt szögletes mesterséges szigeteken találhatóak (csaknem 100 ilyet fedeztek fel). A város valószínûleg a 12-13. századtól épült fel (de vannak nyomok 500 tájáról is), és az 1500 körülig uralkodó Saudeleur-dinasztiához kötõdik, amelynek fõvárosa volt. A legkorábbi leletek Kr.e. 200 körülre keltezhetõek! A 18 négyzetkilométeres rommezõ fõ funkciója az lehetett, hogy az uralkodó dinasztia maga köré telepítse a kis birodalom helyi fõnökeit, ezzel megakadályozza függetlenedésüket. Egyes szigeteken a fõnökök palotái, másokon a papok lakhelyei voltak. Több szigetet temetkezési célra használtak. Az építményeknek különleges jelleget adnak az építõanyagként használt hasáb alakú, kötõanyag nélkül rakott kövek. Az építményeknek ez a technika „farakás” jelleget kölcsönöz. Állítólag vannak még felfedezésre váró víz alatti folyosók is. Egyedisége miatt természetesen összefüggésbe hozták már az Elveszett Kontinenssel (pl. Mu, vagy Lemuria - ízlés szerint), illetve az Elveszett Fajjal is. A fikciónál gyakran a valóság sokkal izgalmasabb tud lenni, amire kitûnõ példa ez a további kutatások elõtt álló együttes… |
|
|
Dr. TÓTH J. ATTILA |