Mára szokásossá vált, hogy minden évben, augusztusban víz alatti régészeti kutatást szervezünk Drávatamásiba. Idén két hétig maradtunk az MTA OTKA és a Norvég Alap támogatásának köszönhetően, az Argonauta Program keretében.

Az alacsony vízállás következtében szárazra került egy bödöncsónak

Annak ellenére, hogy ez volt az ötödik kutatási évünk, számos tennivalónk akadt. Egyrészt korábban találtunk a hajók térségében egy olyan felületet, ahol nagyméretű (kb. 20 cm átmérő) kettétört kvarc „kavicsok” hevertek. Drávatamási térségére ezek a kövek nem jellemzőek, tehát oka kell a jelenlétüknek. Ennek kiderítésének első lépcsője, hogy pontosan bemértük az elhelyezkedésüket. A korábban kiemelt mintapéldányt geológus gondjaira bízzuk eredetének meghatározására.

A másik feladat a hajók, illetve a 2008-ban kutatott palánk maradványok helyzetének meghatározása, amelyet háromszögeléssel és GPS mérésekkel végeztünk. Ennek segítségével a korábbiaknál jóval pontosabb alaprajz készülhet, különösen a szonárképek elemzése segítségével.

Találtunk egy 17-18. századi korsót

Jellemző a lelőhelyre, hogy eddig minden évben találtunk valami váratlant. A meglepetés ebben az évadban sem maradt el. A korábban megtalált, de részleteiben nem vizsgált 23. hajó a fő koncentrációtól távolabb, keletebbre található. A hajó keresése közben egy vasszögeléses deszkadarabra akadt a felderítést végző búvár. A homokdomb elbontása során kiderült, hogy egy nagy, felfordult rönkhajó orr-részéről van szó (a hajótest többi része a homok alatt van). A lelet nem ezért különleges, hiszen már több mint 30 rönkhajónk van, hanem azért, mert egy téglalap alakú felületen javítást találtunk a hajótesten. A javítás során a hajó külső felszínét téglalap alakban lemélyítették, majd egy négyszögletes deszkadarabot szögeltek bele, amelyet mohával tömítettek. A deszkát vaskapcsokkal is a hajóhoz erősítették. Iszkába nyomait is megtaláltuk a deszka élein. A vaskapcsok használata érdekes adalék a hajóépítés történetének megismeréséhez.

A leletek keltezését segítheti, hogy tucatnyi famintát vettünk gerendákból, illetve a hajók alatt található tölgy uszadékokból is (ma már olyan kevés itt a tölgyfa, hogy a modern uszadékfák között elhanyagolható az aránya). Izgalmas momentum volt egy gyakorlatilag ép korsó felfedezése, kiemelése. A lelet a 17. sz. végéről, 18. sz. elejéről származhat.

A kutatásban két régészhallgató, egy folyami gyakorlatra vágyó északír régész és természetesen a Búvárrégész Szakosztály tagjai vettek részt. Köszönet a segítségükért!

Egy érdekes sonarkép a kutatási terület egy részéről