A Búvárrégész Szakosztály megkezdte 2010. évi kutatási programját. A Szentendrei Dunán szonaraztunk április 18.-án, vasárnap. Terveink szerint ebben az évben elvégezzük a Duna-ág műszeres felderítését. A kutatás szorosan kapcsolódik a dunai római határvédelmi rendszer, a limes világörökségi címre való felterjesztéséhez. A Szentendrei-sziget körüli medrekben, illetve a partokon több római kikötőerőd, őrtorony és tábor maradványai ismertek. Ezek egy részénél feltételezhető, hogy a lelőhely a víz alatt is folytatódik, azonban még soha senki nem végezte el ezek felderítését.

Délről, az M0 híd felől kezdtük meg a munkát, és első alkalommal Szentendre belvárosának déli végéig jutottunk el. Ezen a szakaszon található a Dera-patak torkolata, ahol egy Kr. u. 4. sz. utolsó negyedében épült kikötőerődöt ismer a kutatás. A jobban ismert példák alapján feltétezhetjük, hogy a folyó bal partján is lehetett egy másik erőd, mivel a kikötőerődök hídfőállásként (is) funkcionáltak. Másrészt nyitott kérdés, hogyan is nézett ki ezeknek az erődöknek a Duna-felé eső oldala. A szárazföld felől ugyanis egy nagyobb központi torony szokott állni, amelyhez egy, a folyó felé forduló négyszögletes erődfal kapcsolódott, sarkain tornyokkal. Vita tárgyát képei, hogy a Duna felől nyílt rakpart, valamilyen móló, vagy esetleg egy öböl volt ezeknél az erődöknél. Ahol hajóztak, ott óhatatlanul tárgyak esnek a vízbe, illetve időnkén hajók süllyednek el, de legalábbis elveszítik alkatrészeiket. Természetesen a szonaros felderítés során bármilyen más korszakból is előkerülhetnek lelőhelyek. Szerencsés esetben ezek legalább olyan fontosak lehetnek, mint a remélt római kori maradványok. A felderítés célja így azoknak a területeknek a kiválasztása, amelyeket később búvárrégészeti módszerrel is meg kell(ene) kutatni.

A szonarképen a partfallal 45 fokot bezáró anomália látható

A folyómeder általában meglehetősen unalmas képet mutatott. Ebben szerepe lehet annak, hogy jelentős területeken mesterségesen alakították a partot. Különösen a sziget felőli oldalra igaz ez a megállapítás, ahol több kilométeren át beton partoldalt alakítottak ki. A Szentendrétől délre elterülő szakaszon, az iparterület alatt is átalakítások nyomait látni. Ennek ellenére több érdekes anomáliát találtunk. Ezek közül kettő érdemel külön említést. Az egyik a Dera-patak torkolatának közelében található. A képek alapján kivehető, hogy itt fal-szerű, a partra merőleges vonulat, illetve a mederből kiemelkedő, jelentős felületű köves folt is található. Mivel ugyanitt autógumik jellegzetes képét is láttuk a műszer képernyőjén, további vizsgálatot igényel, hogy mi a modern, a patak által szállított szemét, és mi az, ami a régészek figyelmét is kiérdemli. A kérdést csak merüléssel lehet majd eldönteni. A másik terület ettől a helyszíntől mintegy 1 kilométerre, délre, szintén a jobb partnál található. Itt a folyó örvénylése már messziről figyelmeztetett minket arra, hogy valami van a víz alatt. A szonárral többször is kereszteztük a jelenséget, illetve vele párhuzamosan is haladtunk. Azt találtuk, hogy a meder szintjéből mintegy 1 m magasan egy a parttal 45 fokot bezáró hosszúkás alakú anomália található. Ez részben kövekre jellemző szemcsés képet mutat, másrészt fa, esetleg fém tárgyakra utaló lineáris szerkezeti elemek is látszódnak. Ebben az esetben is csak a víz alatti felderítés oldhatja meg a rejtélyt. A helyszínen partra szálltunk, de a szárazföldön semmilyen jelenséget, vagy akár morfológiai jellegzetességet sem láttunk, amely közelebb vitt volna minket az értelmezéshez.

Reményeink szerint akár több tucat további kutatást igénylő területet találunk majd a Duna-ágban. Jelenleg még kérdéses, hogyan is fogjuk ezeket a területeket felderíteni (és főleg miből), de ha ezeknél a kérdéseknél már a kezdeteknél megakadunk, akkor semmit sem tudunk meg erről az izgalmas folyószakaszról. A LIMES Projektben segítjük a Pécsi Egyetem kutatócsoportját, illetve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalból velük együtt dolgozó kis régészcsapatot. Ez egyben azt is jelenti, hogy igény esetén természetesen segítséget fogunk nyújtani a római határ mentén más lelőhelyek felderítésénél is.

A római lelőhelyek kutatása mellett idén is folytatjuk a Drávában évek óta folyó felderítésünket, illetve feltárásunkat. Terveink szerint augusztusban egy nemzetközi csapat fog irányításunk alatt itt dolgozni.

A kényszerűségből (konkrétan az eddigi kulturális kormányzat érdektelensége miatt) felfüggesztett Mária-királyné hajói projektet is szeretnénk folytatni, és természetesen nem adjuk fel álmunkat, hogy létrehozzuk az (Európai) Folyami Régészeti Kutató- és Restaurátor Központot, amely folyóinkban még ránk váró fantasztikus kincseket hivatott dokumentálni, feltárni és a nemzet közös értékei közé beemelni, ezzel is növelve hazánk erőforrásait.