Havazás és áradás: a tavasz késése továbbra is akadályozza a hazai kutatómunka idei szezonjának elindulását. A nagyvilágban azonban peregnek az események. Néhány érdekes és korunkról sokat mondó hírt szeretnénk megosztani az olvasóval.
A „szárazföldi” régészet kapcsán gyakran hallunk arról, hogy egy-egy lelőhely kutatását nem a tudományos érdeklődés miatt végzik el, hanem azért, mert valamilyen építkezés miatt megelőző régészeti kutatást, vagy éppen leletmentést kell folytatni, hogy a leleteket az ún. fejlesztés ne pusztítsa el. A víz alatti leletek többé-kevésbé biztonságban voltak, de a korunkban intenzívebbé váló tengerparti és tengeri építkezések miatt egyre gyakoribbak a mentő feltárások a víz alatt is. Nemrégiben röppent fel a hír, hogy Stockholm térségében az orosz-német gázvezeték nyomvonalán, egy 48 km hosszú sávon 12 régi hajó maradványára bukkantak. A legkorábbi hajót a 13. századra keltezik, a többiek között 17-19. századi roncsok is vannak. Mivel a Balti-tenger sótartalma alacsony, az ún. hajóférgek hiányoznak belőle. A beszámolók szerint egyes roncsok gyakorlatilag teljes épségükben megmaradtak! A vezetéket építő cég ígérete szerint a vezeték fektetése során (amelyet már áprilisban megkezdenek) elkerülik a hajókat. A feltárásra egyelőre nincs terv, de a kutatók szeretnének legalább egy állapotfelmérést végezni.

Ajándék zsiráf a kínai császárnak 1407-ből

Sri Lankán Galle-ban, a régi holland raktárház épületében megnyílik az új víz alatti régészeti múzeum. A projektet a holland állam jelentős összeggel támogatta, és része a tsunami utáni újjáépítésnek. Galle jelentős hajózási múlttal rendelkezik, és ebben az egyik fontos fejezet a holland kereskedelem kora. A kezdeményezés jól mutatja, hogy milyen komoly turisztikai és diplomáciai távlatokat nyithat, ha kellő tisztelettel, tudományos komolysággal és megfelelő kooperációval előkészített módon használják a víz alatti örökségben rejlő potenciált. Bár egyik partnerország sem csatlakozott még az UNESCO víz alatti régészeti egyezményéhez, Hollandia közismerten számon tartja a világban szétszórt víz alatti örökségét, szükség esetén mindent megtesz a kereskedelmi célú kincskeresés ellen, de - mint a példa mutatja - hajlandó áldozni annak méltó megőrzéséért.

Cseng Ho hajói

Kína és Kenya nemrég egyezményt írt alá a kenyai partvidéken, Malindi és Lamu előtt elsüllyedt hajók kutatásáról. Az egyezmény értelmében három éven keresztül kínai régészek kutathatnak Cseng Ho admirális 1418-ban feltételezhetően a régióban elsüllyedt hajói után. A Ming dinasztia idején Cseng Ho hét tengeri expedíciót vezetett, amelyek biztosan elérték a kelet-afrikai térséget. Egyes feltételezések szerint - bár ezek megalapozottságát korántsem érzem sziklaszilárdnak - a kínaiak eljutottak Amerikáig, sőt meg is kerülték a Földet! A portugálok és spanyolok felfedezőútjaik során a kínai felfedezéseken alapuló titkos térképekre alapoztak volna? Annyi biztos, hogy egy politikai fordulat következtében a császári hatalom elfordult a tengeri kapcsolatoktól, a flottát felszámolták, és eredményeinek semmi hatása nem volt Kína későbbi gazdaságára, társadalmára. Mint köztudott az európaiak kihasználták a felfedezéseik nyújtotta lehetőséget, így alakították ki azt a világot, amelyben élünk. Az bizonyos, hogy Cseng Ho létezett és elért Afrikába.

Cseng Ho monumentális modern szobra Malakkából

A kínai történelem „elfeledett” fejezetének „felmelegítése” vélhetően nem mentes a globális szerepét növelni kívánó hatalom propaganda tevékenységétől sem. A kínai tőke egyik fő terjeszkedési területe éppenséggel Kelet-Afrika, így a 15. századi kínai flotta kutatása megfelelő alátámasztást jelenthet a kínai gazdaság történelmi igényeinek támogatására. A kínai tengerészet nagyszerűségének elismerése mellett azért ne feledjük, hogy a Kr. u. 1. században már jól kialakult kereskedelmi rendszer kötötte össze egymással Kelet-Afrikát, Dél-Arábiát és Indiát! Ebben a rendszerben az arabok, afrikaiak és indiaiak, a ptolemaida egyiptomiak, majd a rómaiak is részt vettek. A kínaiak ebbe a működő rendszerbe csatlakoztak be (ezeken az útvonalakon selyem és fűszerek jutottak nyugatra). Kína példája megmutatja, hogy nem elég a gazdaság, a népesség, a katonai erő. Egy országnak történelmi hagyományra is szüksége van tekintélye növelésére. A kulturális örökségben rejlő propagandaerő okos használatával néha többet el lehet érni, mint pénzzel, vagy fegyverekkel. Ezt esetleg majd hazánk eljövendő vezetése is megfontolhatná!