Minap csörgött a telefonom, ami persze nem olyan jelentőségű ügy, hogy megjelenhetne a Búvárinfóban, azonban az ezt követő beszélgetés elgondolkodtató volt számomra, és szeretném megosztani Veled is, Kedves Olvasó! Természetesen az érintett nevek elhallgatásával.

Az idézett rész nem szó szerinti, de értelmét tekintve pontos. A beszélgetés további részéből kiderült, hogy a hívó, állapotos kedvese társaságában szeretett volna részt venni egy búvárszafarin. A hölgy nem búvárkodott még, és felmerült egy alapfokú tanfolyam elvégzése is. Találtak búvároktatót, akinél mindkettőt meg tudták volna valósítani, de első kérdéseik egyike volt, hogy várandósan mindez jelent-e kockázatot, szabad-e így búvárkodni. A válasz az volt, hogy nem jelent problémát. Mivel a többi részlet elfogadható volt számukra, befizették a túrát és a tanfolyamot. (A páros férfitagja végzett búvár, sok éve szerezte meg az egyik oktatási rendszer „Open Water” fokozatát külföldön.) Rákérdeztek még arra is, hogy nem szükséges-e orvosi igazolást hozniuk, amire a válasz az volt, hogy nem, elég lesz egy papírt kitölteni. Ennek ellenére ők úgy döntöttek, hogy elmennek vizsgálatra. Miközben búvárorvost kerestek az interneten, a terhesség és a búvárkodás kapcsolatáról is informálódtak, mert valami rossz érzés munkált bennük. Találtak ismereteket. Ellentéteset azzal, amit az oktatótól hallottak. Nem tudom, telefonon hány búvárt, hány orvost kérdeztek meg, engem biztosan.

Mindez több kérdést is felvet. Döntőbírája a konkrét esetnek nem lehetek és nem is leszek, mert nem az én dolgom, persze a magánvéleményem megvan róla. Információim szerint még folynak a tárgyalások a befizetett összeg visszatérítéséről, aminek alapját képező érv az, hogyha megmondta volna az oktató, hogy terhesen nem szabad merülni, akkor a befizetés sem történt volna meg. A telefonáló szavaiban nincs okom kételkedni, azonban a másik fél olvasatát nem ismerem, ítélkezni már csak ezért sem lenne igazságos. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a köztünk lezajlott beszélgetés során sem hangzott el az oktató neve, cégneve, ez a korrektség szimpatikus számomra. Jelen írásomban sem a személyeskedés a célom, hanem egy jelenségre való figyelemfelhívás.)

Ennél sokkal döbbenetesebb a tény, hogy egy búvároktató, hangsúlyozom: EGY BÚVÁROKTATÓ nem tudja az egyik legalapvetőbb kizáró tényezőt! Ha egy kedvtelési búvár nem tudja, vagy nem biztos benne, az sem megnyugtató, de talán azért nem, mert az oktatása során nem tanították meg neki. Lehet, hogy tananyagot sem kapott, így a hiányos elméleti oktatást nem tudta otthoni készüléssel kipótolni. Lehetne még sorolni az okokat, és a búvár felelősségét firtatni, de szerintem a helyes út, ha a kályhától indulunk ki. A búvártanfolyamra jelentkezők az oktatónak bizalmukat adják. Hisznek benne, hogy ő a szakember, és minden szükséges tudnivalót átad elméletben és gyakorlatban egyaránt, hogy merüléseik biztonságosak legyenek. Ha az oktatás hiányos, az a búvároktató felelőssége! Nem a búvárhallgatóé! Neki jogában áll nem tudni valamit. Ő, ahogy írtam már, bízik az oktatóban és fizet neki, hogy tudást kapjon. Nem búvárigazolványt, hanem tudást! Amit egy hanyag búváriskolában nem kap meg, sem egy 3 napos búvártanfolyamon, melyek sajnálatos módon még mindig megtalálhatók sok iskolánál. (A 3 napos búvártanfolyam olyan, mintha azt mondaná valaki, hogy olyan sebésszel operáltasd meg magad, aki fél év alatt szerezte az orvosi diplomáját! Persze ez sántít egy kicsit, mint a legtöbb hasonlat, de a tudás megszerzésére fordított idő képtelenül rövid voltára szeretném irányítani a figyelmet. Talán egyszer az ilyen villámtanfolyamok is eltűnnek, erre nézvést egyre több kedvező jelet látok.)

Térjünk vissza az alapkérdéshez és mondjuk ki: A TERHESSÉG A BÚVÁRKODÁSBAN KIZÁRÓ TÉNYEZŐ! Szeretnék eloszlatni egy tévhitet is! Nem elsősorban a nyomás, nem elsősorban a fizikai megterhelés az oka. A nitrogén deszaturáció (kioldódás), amely sohasem egzakt határok között zajlik, a pillanatnyi keringési állapot határozza meg alapvetően. Számos tényező befolyásolja, a hidráltság, a zsírszövet mennyisége, az életkor, a merülés alatt és után végzett fizikai erőkifejtés és így tovább. Bármely merülés során lehet ebben minimális zavar, melyet egy felnőtt szervezete gond nélkül és főleg káros hatások nélkül elvisel. (Vagy épp nem. Ezt hívják dekompressziós betegségnek, és a teljesség igénye nélkül felsorolt másodlagos kockázati tényezők nem lebecsülendőek! Nem csak gyors emelkedés következtében lehetsz dekompressziós beteg!) Egy magzat azonban nem feltétlenül tolerálja azt a hatást, ami egy felnőtt esetében még tünetmentes. A terhesség korai szakaszában pedig ez fokozottan érvényes! A következménye vetélés lehet, illetve talán még szomorúbb, hogy létrejöhet idegrendszeri károsodás, végtaghiány, a születő gyermek ezzel fogja leélni az életét. A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy feltételes módot használtam. Nem véletlenül, hiszen elképzelhető, hogy nem éri károsodás a gyermeket és egészségesen jön a világra. Ez is a lehetőségek közé tartozik. A károsodás kockázata viszont ezen túlmutat!

Sajnálatos módon nemcsak az említett búvároktatónak nincs tudomása a fentebb leírtakról. A telefonbeszélgetés után beírtam egy internetes keresőprogramba a témához kapcsolódó kulcsszavakat, és már az első oldalon is volt olyan találat, mely kis mélységű merüléseket engedélyezett. Kis mélység › relatív hosszú merülési idő › lassú szövetek jelentős telítődése › dekompressziós kockázat, ezek tények. Sokat idézett, találó megállapítás jut eszembe: „Nincs kis merülés, meg nagy merülés, merülés van!” (Az idézet Maróthy László búvároktatótól származik. – Szerk. megjegyzése.) Ha nincs megfelelő „szakmai szűrőnk” az internetes tartalmak válogatásához, forduljunk szakemberhez! Sokan leírták már, nem térnék ki én is újra a részletekre, csak megerősíteném, hogy évente menjünk el búvárorvosi vizsgálatra, és ha kétségünk lenne bármely érintett témakörben, mint pl. jelen írásban a terhesség, kérdezzünk rá!

Kedves Olvasó! Bizonyára egyetértesz velem, mennyire fontos, hogy vigyázzunk magunkra, az egészségünkre. Felnőtt emberként persze jogunkban áll ismert kockázatot vállalni, egy születendő gyermekkel szemben viszont bűn ezt tennünk! Tudottan biztos senki sem tesz ilyet, a tudatlanság viszont veszélyt hordoz magában. Segítesz benne, hogy egyetlenegy kismama se merüljön? Ha hallasz ilyen tervről a környezetedben, megteszed, hogy figyelmezteted? Köszönöm szépen, a majdan megszületendő kis emberkék nevében!