Bödönhajók és válságkezelés


Augusztusban érkezett a hír, hogy az Ipoly egyik letkési zátonyán egy bödöhajó látszik ki a sekély vízből. Szeptemberben évgyűrű alapú keltezéssel megállapítottuk, hogy a hajó 1700 körül készülhetett. Mivel a nagyon alacsony vízállás miatt veszélyeztetettnek ítéltük meg a leletet (a nap, illetve a nem kívánt látogatók egyaránt kárt tehettek volna benne), egy közeli, de mélyebb fekvésű mederszakaszon kövekkel, illetve egy kikötőkaróval stabilizáltuk. Megdöbbenésünkre néhány hete újabb bejelentés érkezett: a köveket valaki kidobálta, a kötelet elvágta és a hajót elkezdte a sodrás fele vonszolni. Azonnal be kellett avatkoznunk. Jelenleg nem megoldott hazánkban a hajómaradványok konzerválása, az illetékes állami szerv sem hajlandó támogatni a víz alatti örökség megmentését, így a solti hajónál bevált süllyesztést választottuk. Ez azt jelenti, hogy kiemelést követően egy bányatóban elsüllyesztettük a hajót. Sajnos a nagyközönség nem láthatja, de legalább nem pusztul el még pár évig.

Éppen csak fellélegeztünk a hajómentést követően, amikor újabb bejelentés érkezett – ezúttal a Nyíregyházi Múzeumban dolgozó kollégától. Az őszi aszály a Tiszán is elvégezte a dolgát, így az extrém vízállás itt is felszínre hozott egy bödönhajót. A lelet Aranyosapáti tágabb körzetében került elő. Ezt a hajót bemértük, megvizsgáltuk, de egyelőre a helyén hagytuk. Reméljük, hogy az eső miatt kissé megemelkedő folyó eltakarja a nem kívánt kíváncsiskodók szeme elől. Sajnos azt is csak remélni tudjuk, hogy egy későbbi árhullám nem fogja magával sodorni.

Ha valaki nyomon követte a Búvárrégész Szakosztály idei tevékenységét, azt látja, hogy a korábbi évekhez képest több hajólelet vált ismertté. Ugyanakkor az is látszik, hogy a beavatkozásaink csaknem mindegyike valamilyen vészhelyzethez kötődik. Sajnos úgy néz ki, hogy rajtunk kívül senki sem tesz semmit a víz alatti lelőhelyeink megmentéséért. Nem is csupán a pénz, hanem a „felelős” szervek konstruktív együttműködése, a segítő szándék hiányzik leginkább.

Miért is fontosak a most előkerült rönkhajók? Ez az első lelet az Ipolyból. Gyakorlatilag semmit sem tudtunk eddig az ipolyi hajókról. A letkési lelet formáját tekintve is egyedinek mondható. A tiszai hajó esetében is elmondhatjuk, hogy kevés párhuzamát ismerjük. Érdemes kiemelni a különbségeket: az aranyosapáti hajó a korábban Tiszabecsről kiemelt rönkhajóval ellentétben úgy lett kifaragva, hogy a lehető legjobban hasonlítson egy deszkából épült hajóra. Még orrtőkét is faragtak rá! A hajófenék is lapos és az oldalfal szögben megtörve csatlakozik a fenékhez – hasonlóan, mint egy ladiknál.

Aki csak látta a leleteket mind szorgalmazta, hogy állítsuk ki őket. Ezért élve a lehetőséggel, szeretném leszögezni, hogy egy hajólelet bemutatási költségének szinte elenyésző részét képezi a feltárás és a kiemelés költsége. A nagyobbik részt a konzerválás teszi ki. Ez a folyamat sokáig tart, ráadásul költséges vegyszer kell hozzá. Nos a hajóleletek kiemelésének és bemutatásának legfőbb akadálya nálunk az, hogy még felelős laboratórium sincs az országban, amely ezt a munkát elvégezhetné. Nem titok, hogy a Mária Királyné Projekthez kapcsolódóan szeretnénk Szobon létrehozni az (Európai) Folyami Régészeti Kutató- és Restaurátorközpontot. Az új intézmény hiányt pótolna és növelné hazánk tudományos tekintélyét is. A hozzá kapcsolódó múzeum komoly turisztikai potenciált aknázhatna ki. Az örökségvédelem jelenlegi intézményrendszere mellett állami támogatásra még nem számítunk.


BÚVÁRINFÓ, 2009. OKTÓBER


Dr. TÓTH J. ATTILA