Római kikötőerődök nyomában a Duna mentén


„Még az ötödikesek” is tudják, hogy a Római Birodalom határa a Duna mentén húzódott, és limes-nek hívják. Kevesebben ismerik, hogy a folyami határ korrekt elnevezése ripa, és a rendszer magából a folyóból (amely egyszerre vizesárok és szállítási út), valamint a partján futó táborok, erődök és őrtornyok rendszeréből, az azok között futó útból áll.


Bölcske, a déli keresztfal szonárképe

Számos feltárás folyt a part menti lelőhelyeken, egy részük látogatható (pl. Visegrád- Gizella-major és Sibrik-domb, leányfalusi őrtorony, Aquincum, Paks-Lussonium, stb.). Egy különleges típust képviselnek azok az erődök, vagy hídfőállások, melyek a folyó bal partján, tehát a „Barbaricum” oldalán állnak. Ezeknek az volt a feladata, hogy a folyami átkelés biztonságát garantálják. A barbár és a római oldal között ugyanis volt kapcsolat. Ez részben kereskedelem volt (Dacia felé például a mai Dunaszekcsőtől indult egy út), de a rómaiak szívesen avatkoztak be a túlparti népek (pl. szarmaták) belső viszonyaiba is, néha katonai segítség, máskor büntetőexpedíciók formájában.

Bölcske, az északnyugati sarok omladéka és környéke.
Jól látszanak a szögletes tömbök, amelyek arkár eddig
ismeretlen oltárok is lehetnek.

A kikötőerődök jellegzetes alaprajzi típusa egy négyszögletes, a Duna felé nyitott, fallal körülvett terület. A parttal párhuzamos oldal közepén egy nagy torony áll, ugyanezen oldal két sarkán egy-egy kisebb torony helyezkedik el. Máig tisztázatlan, hogy a falak beértek-e a folyóba, illetve mi volt az erőd folyó felőli oldalán (öböl, rakpart, valamilyen platform?). A régészek nem csak a tárgyakat, hanem az épületfajtákat is szeretik típusba sorolni, az első jól kutatott lelőhely alapján a folyami hídfőállások imént leírt változatát nógrádverőcei típusnak nevezik világszerte. Verőcénél (korábban Nógrádverőce) ugyanis egy viszonylag ép alaprajzot sikerült feltárni a 20. sz. elején. A kis víznek hála a mederben téglalap alaprajzban elrendezett cölöpcsoportot is találtak a kerítőfal víz felőli végében. Nem tudni torony, vagy kikötőhely alapját képezték-e egykor. Napjainkra eltűntek a nyomok. A parton, a vízmű-telep mellett azonban megtekinthetőek a restaurált falak.

A hazai víz alatti régészet legendás kezdetei is egy ilyen kikötőerődhöz kapcsolódtak. A bölcskén feltárt római kori oltárok ugyanis egy késő-római kikötőerőd alapozásába lettek másodlagosan felhasználva.

Mint a fentiekből is kiderül, egy különleges, ritka épületcsoportról van szó, amely szorosan kapcsolódik a folyami régészethez. Ez volt az egyik oka, hogy búvárrégész csapatunk figyelme a témára irányult. A másik indok az, hogy tervben van a dunai-limes világörökséggé nyilvánítása. Angliában és Németországban már világörökséggé nyilvánították a római határvédelem egyes szakaszait. Védeni értelemszerűen csak azt lehet, amit valamelyest már ismerünk. Ebből következeik, hogy alapvető fontosságú a víz alatti romok kutatása is. Első lépésben szonaros felderítést végzünk, végeztünk az ismert dunai romoknál. Tavaly a dunafalvai hídfőállásnál segítettünk a Nemzeti Múzeum csapatának kideríteni, hogyan folytatódik a parton álló falmaradvány a vízben. Ott azt találtuk, hogy a területet feltöltötte a homok, ám ma is kibukkan belőle néhány faragott kő. Ezek bemérésével hozzájárultunk a lelőhely kiterjedésének meghatározásához. Idén nyáron ismét nekivágtunk a Dunának és szonaros kutatást végeztünk Bölcskénél, valamint Ercsi térségében.

Kiderült, hogy a korábbi feltárás után is maradtak nagy méretű szögletes „objektumok” a bölcskei romnál, tehát érdemes lenne folytatni a feltárást, mert jó esély van az alaprajz és az épületszerkezet megismerése mellett további faragott kövek felfedezésére is!

Ercsi, római falmaradványok

Jól megfigyelhető volt a déli keresztfal, illetve a meder felőli oldalon a leszakadt északnyugati sarok romjai. Az ercsi kikötőerőd esetében is sikerült eddig ismeretlen falszakaszt találnunk, amely a parttal párhuzamosan húzódik a mederben. Ezen a lelőhelyen sosem történt víz alatti kutatás, ezért a jövőben tervezzük, hogy merülünk a nemrég felfedezett falszakasznál. Az elkövetkező két évben terveink szerint - együttműködve a Pécsi Egyetemmel, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal „Limes Projekt”-jével - más Duna-parti lelőhelyek felderítésében, dokumentálásában is segíteni fogunk, és talán új - nem csak a szűkebb tudomány számára fontos - felfedezésekkel lehetünk gazdagabbak.


BÚVÁRINFÓ, 2009. FEBRUÁR


Dr. TÓTH J. ATTILA