A Búvárinfó rendszeresen tájékoztatja olvasóit a hazai víz alatti régészeti kutatásokról. Mind a lapban, mind az internetes portálon több alkalommal beszámoltunk a "Mária királyné projekt" aktualitásairól. Ehhez a hagyományhoz csatlakozva vesszük fel ismét az elbeszélés fonalát. Az eddigi eseményeket az újonnan bekapcsolódó olvasók számára röviden így foglalhatjuk össze: 1526 őszén a mohácsi vereség hírére Mária királyné és hívei hajókaravánon szerették volna értékeiket menekíteni. Esztergomnál azonban az általános fejetlenségből szerencsét kovácsolni vágyó kapitány rajtaütött a karavánon. A hajók egy része elmenekült, más részét kifosztották, míg egyes hajók elsodródtak és elsüllyedtek. Az esetről a kortárs Johannes Cuspinianus adott leírást. Régóta él a Dunakanyarban "Mária királynő" kincses hajóinak legendája, történetek keringenek különféle kincsekről. Mivel a hajók helyzetét a kortársak nem rögzítették térképen (a térképészet ezekben az években kezdett nagykorúvá válni, gondoljunk Lázár deák híres térképére), és a helyszín pontos leírása sem ismert, ezért korábban nem is kerestük a "tűt a szénakazalban".

2006-ban azonban változás állt be a helyzetben. A Börzsöny Múzeum Baráti Körének egyik lelkes tagja egy iszkábaszöget jutatott el hozzánk, amelyet néhány évvel korábban a Duna rendkívül alacsony vízállásánál gyűjtött egy zátony oldalából kiálló deszkából. Ugyanebben az évben régész kollégáktól értesültünk egy másik hajóroncsról is, amely 2003-ban került a vízszint közelébe. Ezek a leletek rávilágítottak arra, hogy a régóta folyó kotrás ellenére is maradt felfedezni való a Duna ezen szakaszán. A lehetőségen felbuzdulva 2006 őszén merüléseket szerveztünk az "iszkábaszeges hajó" felderítésére. A pontatlan helymeghatározás miatt azonban nem találtuk a maradványokat. "Kárpótlásul" az egyik zátony felszínén és oldalán őskori és ókori megtelepedésre utaló bőséges kerámiaanyagot gyűjthettünk. Tanulságként azt szűrtük le, hogy a víz alatti felderítés előtt a kutatási területeket műszeres felderítéssel kell kiválasztani. Hosszú előkészítés után a Los Angeles-i "Hungaria Nostra Foundation Inc." 10.000 dolláros támogatásával sikerült beszereznünk egy oldalpásztázó szonárt és egy hordozható motorcsónakot. Miután a műszer ismert lelőhelyeken tesztelve bizonyított, eljött az ideje, hogy a Dunakanyarban is próbára tegyük.

Szükségtelenül hosszú, bürokratikus és néha megalázó procedúra nyomán kis csapatunk megkapta a felderítéshez szükséges feltárási engedélyt. Az intézményi hátteret a Komárom-Esztergom Megyei Múzeumi igazgatóság, illetve annak Balassa Bálint Múzeuma adja, a kutatás személyzetét a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégészeti Szakosztályának, valamint a szobi Börzsöny Múzeum Baráti Körének lelkes önkéntesei adják. Szobi barátaink ingyenes elhelyezést is szereztek a hajónak. Mivel a "kutatóhajó" meglehetősen robusztus darab (a beszerzésnél célunk volt, hogy a búvármunkához alkalmas, masszív hajót szerezzünk be), önkénteseink a cipekedésnél megszenvednek a dicsőségért. Az állami bürokrácia buktatóinak, valamint a civil szervezetek odaadó segítségének kontrasztja mutatja, hogy ez a projekt a civil társadalom sajátja, későbbi sikere az igen gyenge lábakon álló civil Magyarország győzelme is lesz. Bár nem állt szándékunkban a kezdeti fázisban a nemzetközi hírverés, a kutatás elindulásáról az egyik legjelentősebb régészeti lap, az amerikai Archeology is beszámolt honlapján a legfontosabb hírek között.

Talán nem haszontalan, ha bemutatjuk magát a műszert és a kutatás módszerét. Egy kereskedelmi forgalomban kapható, az átlagosnál fejlettebb technikájú "halradar"-ról van szó, amely a valóságban egy oldalpásztázó szonárt is magában foglal. A szonár akusztikus hullámokat bocsát ki, majd a vevő ezek visszaverődéseit fogja fel. A csatlakoztatott "agy" egy szoftver segítségével képpé dolgozza fel az adatokat. Ez a monitoron úgy jelenik meg, hogy a hajó haladásával a mögötte lévő terület két oldala mintegy "légifotó" jelenik meg. Tehát ezen a képen a mederből kiálló tárgyakat, jelenségeket lehet észrevenni. Mivel a készülékhez GPS is tartozik, ezek helyzete is bemérhető. Műszerünk tehát nem mondja meg, hol van a hajó, különösen nem fogja azt keltezni. Ugyanakkor meglehetősen részletesen kirajzolja a meder felülnézeti képét, így könnyen észlelhetőek azok a részek, ahol a természetes kavics/homok/iszap aljzaton valami "oda nem illő" dolog van. Ezeket a jelenségeket anomáliáknak nevezzük. Egy anomália lehet modern szemét, szokatlan mederformáció, geológiai jelenség (pl. szikla-kibukkanás), uszadék is, az ilyen jelenségek nagy része némi tapasztalattal kiszűrhető. A nem régészeti jelenségek a folyó jellegének megértése szempontjából hordozhatnak információt. Természetesen a "maradék" az, ami leginkább megdobogtatja a régész szívét. Egy régészeti korú hajóroncs esetében azonban ne várjuk, hogy a képernyőn élesen ki fog rajzolódni a hajó körvonala, bordázata, a rakomány kincses ládái. Furcsa foltokat, a mederből alig kiálló, de attól jelentősen elütő jeleket kell észrevennünk.

Eddig mintegy 10 órát töltöttünk méréssel. Sajnos, biztonsági okokból, nem adhatjuk meg a pontos helyszíneinket, mivel 2006-os médiaszereplésünk után fokozódott az akkor kutatott területen a "nehezen magyarázható" búvár és hajós (műszeres?) tevékenység. Mivel nem lehet minden lelőhelyre rendőrt állítani, és mivel a feltételezett lelőhelyek egy része kifejezetten életveszélyes területen van, jobbnak látjuk, ha nem nevezünk meg helyszínt. Kutatásaink során egy összefüggő területet vizsgáltunk meg. Meglepően változatos mederfelszínt sikerült dokumentálnunk. A sóderes, homokos üledék fodrai jól kivehetőek voltak, helyenként ezek kifejlett dűnékké híznak, melyek magassága a fél métert is meghaladja. A part mellett szinte mindenütt megtaláltuk az elmaradhatatlan abroncsokat, betontömböket, sőt egy beton villanyoszlop jókora darabja is kirajzolódott a monitoron. A meder közepe felé haladva elsüllyedt bója, illetve horgonya tarkítja a látványt. Néhány helyen markáns, éles körvonalú, nagy felületű, a mederből is jelentősen kiálló anomáliákat észleltünk. A GPS adatok térképre vitele, illetve a képek összevetése és a földrajzi környezetbe való elhelyezése után egyértelművé vált, hogy egy szakaszon a folyóparti sziklák a mederből is kibukkannak. Ez a megfigyelés a zátonyok létrejöttét is magyarázza, amely a hajóroncsok fennakadása miatt lehet fontos. Két helyen más jellegű anomáliákat találtunk. Jelentőségüket növeli, hogy egymástól függetlenül két informátorunk is lelőhelyként nevezte meg a területeket. A médiaszereplés pozitív oldala ugyanis az, hogy olyanok is beszámoltak megfigyeléseikről, akiknek ez más körülmények között nem jutott volna eszébe. Az egyik jelenségünk környékéről egy cseréppipát is leadtak, ez 17. századi lehet.

Mi lesz a folytatás? "Mint a tévéből is tudjuk", nincs kutatás nehézség nélkül. Most éppen az új műszerünk szoftvere mondta fel a szolgálatot, így várakozásra vagyunk kényszerítve. Reméljük, ez nem tart soká, és az év hátralévő részében még sok négyzetkilométernyi medret feltérképezhetünk. Ennek eredménye várhatóan számos újabb, értelmezésre váró anomália lesz. A projekt ezt követő fázisában, ha sikerül a megfelelő anyagi fedezet is megteremtenünk, merüléssel fogjuk azonosítani a jelenségeket. Reméljük, Mária hajói is köztük lesznek.