Búvárinfó

(1. rész) A búvártanfolyamok alkalmával számtalanszor hangzik el, hogy "ez, vagy az... a nemzetközileg is elfogadott, általános érvényű búvárszabályok körébe tartozik". Nos, a lelkiismeretes búvároktató lelkiismeretes tanítványa e figyelmeztetésre fokozottan figyel, megjegyzi a fontos ismeretet, amiről - általában - megfelelően számot is tud adni a tanfolyam elméleti vizsgáján. A szabályok jelentős része sok búvárnál a merülések számának gyarapodásával még jobban elmélyülnek, sőt, a gyakorlatban ösztönössé válnak, s - szinte - kitörölhetetlen, elfelejthetetlen tudásként rögzülnek. Ugyanakkor - valószínűleg - nehéz helyzetbe kerülnének jól képzett és jelentős merülési gyakorlattal rendelkező búvárok (akár kisebb csoportjuk) is, ha azt a feladatot kapnák, hogy írják össze az össze búvárszabályt. A feladat - valószínűleg - megoldhatatlan lenne.

Mielőtt a búvárszabályok mélyére merülnénk, azelőtt talán lényeges pontosítani, - legalább is kísérletet tenni arra, hogy megfogalmazzam, jelen írásomban mit is tekintek búvárszabálynak. (Valójában annak körvonalazását, hogy értendő búvárszabályként.) A búvárszabályokat tágabb értelemben kívánom használni a továbbiakban, melyek egyaránt vonatkoznak a búvárfelszerelésekre, használatukra és viselésükre, a merülés szereplőire, a merülés végrehajtására - beleértve a merülés környezetét, végrehajtásának körülményeit, feltételeit és szabályait -, a sajátos helyzetek megoldását, az ilyenkor követendő magatartást, illetve kötelező tevékenységeket, a merülés feltételeit, korlátait.

Visszatérve a megoldhatatlan feladathoz, melynek - talán - a fő oka az, hogy számos búvároktatási rendszer nem foglalja össze búvárszabályait egy anyagban. Fontos azt is megemlíteni, hogy búvároktatási rendszerek, szervezetek, hatóságok nem azonosan értelmezik a búvárszabályok körét, érvényét.

Vannak olyan oktatási rendszerek, melyeknél létezik a búvárszabályok gyűjteménye (példaként a UEF-et, a Víz alatti Felfedezők Szövetségét említem), azonban biztos, hogy az ilyen összefoglalókból is hiányoznak részletek, pontosabban nem minden, a búvárismeretek körébe tartozó szabály van azokban rögzítve, továbbá számos kézenfekvő kérdésre csak általános utalás található. (Példaként az ólomövvel kapcsolatos búvárszabályokat említem meg.) Félreértés ne essék, ezzel nem lebecsülni akarom azokat az erőfeszítéseket, melyek a búvárszabályok összeállítására irányulnak, vagy az azokban lévő hiányok kiemelésére törekszem.

A magyar búvárok által gyakran felkeresett egyiptomi merülőhelyek vonatkozó búvár szabályok - egészen finoman fogalmazva is - áttekinthetetlenek. Legjobb tudomásom szerint az egyes bázisok "jellege" határozza meg a követendő szabályokat. Az persze ez másik kérdés, hogy időnként felreppennek anyagok, írások, melyek új szabályokról - azok elkövetkezendőkben történő bevezetéséről - számolnak be, melyek elérhetősége, hatálya azonban nagy bizonytalanságokat tartalmaznak.

Találunk olyan szabályrendszereket is, melyek átívelnek az oktatási területeken, s például egy adott ország területén végrehajtott merülésekre (körülményeire, feltételeire) vonatkoznak. Példaként a horvátországi merülési szabályokat említem. (Néhány évvel ezelőtt ez a fontos előírás - tengeri törvény - több nyelven megtalálható volt a Horvát Búvár Szövetség Világhálós oldalán, napjainkra azonban a többnyelvű anyag eltűnt. Kár, mert lényegesen nehezíti a szabályokat megismerni akaró búvár, merülésvezető, búvároktató dolgát ez a helyzet. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a szabályok időközben változtak, s így biztos van olyan óvatosabb, vagy félénkebb személy - pl. én - aki nem biztos abban, hogy a legfrissebb változattal rendelkezik.) Fontos e szabályzatnál is megemlíteni, hogy abban a merülésekre vonatkozó legáltalánosabb kérdéseket szabályozták csak, tehát nem a teljesség igényével összeállított szabályozók körébe tartozott. Lényeges továbbá, hogy ez a szabályrendszer csak a horvátországi merülésekre vonatkozik.

Közismert, hogy Magyarországon is létezik búvárszabály gyűjtemény, az MBSZ Merülési Szabályzata. Ezt a szabályozót a horvátországival összehasonlítva alapvető különbség, hogy hatálya nem területre (Magyarországra), hanem - valamilyen mértékben - a hazai búvárok összességére vonatkozik. (Tekintsünk el a szabályzat azon kitételétől, mely a helyi szabályok betartásának kötelezettségét is előírja, ld. a Szabályzat 2.4. és 4.5. pontjai. Ez talán az össze búvárszabály legrugalmasabb, illetve legsikamlósabb része, főleg ha nem pontosan ismerjük, ismerhetjük meg a helyi szabályokat.) El kell oszlatni azt a - sajnos - meglehetősen általános tévhitet, hogy ez a Szabályzat csak a CMAS búvárokra, vagy az MBSZ tagszervezetekre vonatkozik. Gyakran hallani, hogy X.Y. búvároktatási rendszernek (búvároktatóinak, búvárainak) semmilyen közük sincs az MBSZ-hez, tehát a szabályozása nem vonatkozik rá. A hiányos ismeret pontosítása, vagy a félreértés tisztázásához elegendő, hogy bárki figyelmesen elolvassa a Szabályzat 1. és 2. pontjait (Bevezetés és Alkalmazási terület c. részek), melyből kiderül, hogy az MBSZ-nek törvényi kötelezettsége ilyen jellegű szabályozás kiadása, de az is kiderül, hogy a Szabályzat szakhatósági irányelvnek minősül. Továbbá az, hogy "...az MBSZ ezért felhívja a hatósági tevékenységet ellátó állami szerveket, hogy külön jogszabály alapján végzett vizsgálataiknál - például balesetek, jogsértések, káresetek miatt -, e szabályzatot szakhatósági irányelvként alkalmazzák."

Nos, tehát az, aki úgy vélekedik, hogy rá és merüléseire nem vonatkoznak a Szabályzat előírásai, az téved. Természetesen mindenkinek joga van így vélekedni, viszont - vélelmezhetően - pont egy olyan helyzetben, amikor egy külső, harmadik szervezet is bekapcsolódik egy merülés szabályosságának megítélésébe - érthetőbben fogalmazva, ha egy hatósági vizsgálat van - nagy az esélye, hogy a harmadik személy, egy hatóság az eset megítélésénél a szakhatósági irányelvet - az MBSZ Merülési Szabályzatát - fogja mértékadónak tekinteni. Szabad legyen itt egy réges-régi történetet itt felidézni. Volt valahol egy búvármunka, egy csatornában, ahol a zsilipet kellett tisztítani. A munkához kicsit felemelték a zsilipet, hogy folyjon a víz. A búvárt folyásirányból, kötélbiztosítással leengedték a zsilipig, aki a víz alatt végezte munkáját. A munka már több napja tartott, megfelelő ütemben haladt, amikor bekövetkezett a tragédia. A búvár átcsúszott a felemelt tábla alatt, elakadt, s megfulladt. A bírósági tárgyaláson a - valószínűleg búvárt, búvármunkát még életében nem látott - bírónő, az akkor a búvármunkákat szabályozó Magyar Szabvány egy pontját felolvasta: "Folyóvízben a búvárt árnyékolással kell védeni." - majd feltette a kérdést: "Volt árnyékolás?" Az akkor még gyanúsítottnak minősülő merülésvezető elkezdte magyarázni, hogy ennél a búvármunkánál miért nem lehetett (kellett) árnyékolást alkalmazni. A bírónő félbeszakította a magyarázatot: "Volt árnyékolás, vagy nem volt?" "Nem." - mondotta az egykori munkavezető "Köszönöm a beismerést! Másfél év börtönbüntetés - felfüggesztve." - hangzott az ítélet - "Kérem a következő gyanúsítottat!" (A réges-régi, megtörtént esetet némileg leegyszerűsítve írtam le.)

A sajnálatos, 26 évvel ezelőtt történt tragédiát követő események két dologra is felhívják a figyelmet.

Az egyik az, hogy gondolhatja bárki, hogy rá nem vonatkozik egy szabály, ha az eljáró hatóság másként látja. Az adott régi esetben a hivatkozott MSZ annyiban vonatkozott az eseményre, hogy munkavégzés során történt a baleset, viszont az adott szervezet, mely keretében következett az be, nem állt az érintett rendelet hatálya alatt.

A másik dolog általános jellegű, és a szabályzatkészítő felelősségére utal. Olyan szabályokat, szabályzatokat, melyek mások életét, szabadságát, anyagi helyzetét - s sorolhatnám még hosszan, de gondolom, hogy felesleges - alapvetően meghatározzák, azt meglehetősen nagy szakértelemmel, figyelemmel és körültekintéssel kell elkészíteni. Az életbe léptetett szabály a gyakorlatban történő működését figyelemmel kell kísérni, s amennyiben úgy tűnik, hogy az első alkotás nem tökéletes, vagy a szabályzatalkotó szándéka szerint fejti ki hatását, akkor azt módosítani kell. Egy szabályzat, rendelet, jogszabály módosítása nem azt jelenti, hogy hozzá nem értők készítették, vagy hiányosak voltak az ismereteik, hiszen jól tudjuk, az elméletben kigondolt dolgok a gyakorlatban nem mindig úgy működnek. Az viszont már nehezen minősíthető, ha egy szabályrendszer egyes pontjairól, elemeiről beigazolódik, hogy lehetne azt jobban, értelmesebben, vagy a gyakorlatban alkalmazhatóbban meghatározni, s nem történik változtatás, akkor milyen helyzettel is állunk szemben. Felvetődik, felvethető a kérdés, hogy mi lehet ennek az oka? Szakmai hozzá nem értés? Arrogancia? Érdektelenség? Lelkiismertlenség? Alkalmatlanság? Nem törődömség? Vagy csak egyszerűen időhiány, esetleg a lényeglátás hiánya, vagy a felsoroltak keveréke, esetleg vegyülete?

(2. rész) Az általános búvárszabályok kidolgozása nehéz, összetett és felelősségteljes feladat. Nyilvánvaló, hogy a jó szabályok nem adnak kibúvókat, főleg a mulasztóknak, a súlyos hibákat elkövetőknek. Hibázni pedig a merülések tervezése-vezetése-végrehajtása során szinte minden percben lehet. Az tehát, aki merülést szervez, vagy vezet, annak tudatában kell lennie annak, hogy ő nem tévedhetetlen, s egy rossz döntése, a nem megfelelő helyzet felismerése, megítélése súlyos következményekkel járhat. Az persze egy alapvetően más kérdés, ha egy szabályrendszerben vannak olyan elemek, melyek kivitelezhetetlenek, megvalósíthatatlanok. Ott - könnyen lehet - hogy nem az esetleg tévedő, vagy hibázó emberrel, hanem a szabállyal van baj. Előfordulhat probléma, baleset bárkivel, bárkinek a merülőtársával, vagy búvárcsoportjával. Az természetesen a vezető felelőssége, hogy mit tesz annak érdekében, hogy megelőzze ezt, mennyire körültekintő, alkalmazza-e a szűk keresztmetszet-, az egymásra épülés-, a fokozatosság elvét, s még számos más fontos irányelvet. Az viszont búvárszakmai szempontból nem róható fel a merülésvezetőnek, ha a szabályrendszer rossz, vagy megvalósíthatatlan elemeket tartalmaz. Ettől függetlenül egy harmadik, egy külső személy - mondjuk egy bíró - elsősorban a szabályrendszerben leírtakra támaszkodhat. Közismert az az általános joggyakorlat, hogy egy adott ügy esetében nem a szabály jóságát, vagy helytelenségét vizsgálják, hanem a betartását, vagy be nem tartását. Pont ezért egy jó szabályozásnak alapvetően betarthatónak kell lennie...

A Magyar Búvár Szakszövetség Merülési Szabályzatát 2005. január elsején, tehát több, mint három és fél évvel ezelőtt adta ki, illetve léptette hatályba. A Szabályzatnak voltak "elődjei", melyek mind szemléletükben, mind fogalmi meghatározásaikban többé-kevésbé eltértek a jelenlegitől. Fontos megemlíteni, hogy a jelen Merülési Szabályzat a korábbiaktól jelentősen eltérő új, magasabb szintű jogi környezetben - mely kötelezettségeket és lehetőségeket egyaránt tartalmaz a Szakszövetség vonatkozásában - jött létre. Pont ezért a jelen szabályozó és a korábbi szabályzatok következetes egymásra épülése számos vonatkozásban nem volt megvalósítható. (Valószínűleg a szabályzat alkotói nem is törekedtek erre.) Az anyag elkészítése nagy és elismerésre méltó munka volt. (Igaz, vannak az új szabályozónak olyan - elsősorban részlet - elemei, melyek változtatása legfeljebb a fogalmak összezavarásra voltak alkalmasak, de ezek nem lényegi elemek.)

Az érvényes búvárszabályok - hivatalos nevén MBSZ Merülési Szabályzata - a korábbiaknál egy lényegesen terjedelmesebb és részletesebb anyag. A terjedelmesség önmagában sem nem erény, sem nem hiba, hiszen mindkét oldalról érveket lehet támasztani a terjedelem nagysága mellette és ellene. Nem célom a 17 oldal terjedelmű Szabályzat részletes ismertetése, mivel azt bárki számos helyen elérheti a Világhálón - többek között a BÚVÁRINFÓ oldalán is - ennek ellenére a felépítését úgy gondolom érdemes - ismeretfelfrissítés céljából - itt is közölni:

Bevezetés, alkalmazási terület, fogalmi meghatározások, a nem szervezett-, a szervezett- és szervezett és vezetett merülések szabályai, légzőkészülékes merülésekre vonatkozó alapvető szabályok és felszerelési előírások, sűrített levegős- és kevertgázos merülések, fokozott körültekintést igénylő merülések, zárttéri merülések, búvárbaleset, környezet- és természetvédelem. A Szabályzat négy melléklete közül - napjainkig is csak - egy érhető el.

Fontos megemlíteni, hogy a Szabályzat fogalmi meghatározásainál 17 db MSZ - EN szabványra hivatkozik (felszerelések, búvárok, stb.), melyek - lehet hogy felelőtlen és valótlan az állításom, mellyel kapcsolatban készséggel és szívesen fogadok, s természetesen közzé is tesszük a cáfolatot - de gyakorlatilag nem elérhetők el e sorok írásáig sem.

A merülő búvárok számára valójában a legérdekesebb részek a légzőkészülékes merülésekre vonatkozó alapvető szabályok és felszerelési előírások, sűrített levegős- és kevertgázos merülések, a fokozott körültekintést igénylő merülések, a búvárbaleset, a környezet- és természetvédelem fejezetekben találhatók.

A zárttéri merülések fejezet az ilyen búvártevékenységek iránt érdeklődők számára komoly csalódást okoz(hat), mivel csak a legáltalánosabb meghatározásokat fogalmazza meg (azt is meglehetősen röviden), mivel a jelenleg még nem elérhető két mellékletben (barlang merülések szabályai és behatoló roncsmerülés) tervezik a készítők ezen ismeretek részletes kifejtését.

A terjedelmes és elismerésre érdemes anyag az elmúlt három és fél évben változatlan maradt. Változatlan, annak ellenére, hogy számos olyan előírást tartalmaz, mely pontosításra, vagy módosításra szorul. Nyersebben fogalmazva, vannak benne betarthatatlan, túlzó, vagy értelmetlen részecskék. S ezek az apróságok valójában egy probléma esetén alkalmasak a régi történet árnyékoló hiányának szerepét betölteni, magyarul, a szakmailag hozzá nem értő harmadik felet tévútra vezethetik.

Felteheti bárki a kérdést, hogy mi szükség volt, esetleg mi volt a célom ennek az anyagnak a megírásával. Valójában régebben foglalkozom ezzel a kérdéssel, s korábban már hasonló tárgyban többször is megszólaltam.

Az első, és talán legfontosabb célom az volt, hogy a nyári búvár főszezonban felhívjam a figyelmet általánosságban a búvárszabályok érdekességeire, sajátosságaira, s nem utolsósorban az MBSZ Merülési Szabályzatára.

Második célom az volt, hogy esetleg az általánosságban megfogalmazott egyes kérdésekre - nem szépítem, hiányokra, problémákra - ráirányítsam mások figyelmét is, s így talán még többen jelezhetik (jelezhetjük) a javítások, változtatások szükségességét.

Végezetül arra is gondoltam, sőt, mi több célom volt, hogy a Szabályzat alkotóit, a módosításokra, változtatásokra feljogosított felső búvárembereket ösztönözzem bizonyos kérdések újragondolására. Mondhatja persze bárki azt is, hogy írásomban csak általánosságokat fogalmaztam meg, s nem jelöltem meg pontosan a kritikus (vitatott, vitatható) részleteket. Véleményem szerint aki veszi a fáradtságot, s figyelmesen elolvassa a Szabályzatot, maga is megtalálja ezeket a pontokat. Úgy gondolom továbbá, ha a Szabályzat módosításával valaki(k) érdemben kívánnak foglalkozni, akkor már e kérdéseket nem a T. Olvasók nyilvánossága előtt kell megvitatni, hanem egy érdemi munkát végző bizottságban kell megváltoztatni.

Kellemes, szép, biztonságos és a szabályoknak megfelelő merüléseket kívánok!

A Búvárszabályok című írással kapcsolatos a Szerkesztőségünkhöz e-mail-ban eljuttatott véleményeket természetesen Világhálós oldalunkon közzé tesszük!