Lapunk Világhálós oldalán már hírt adtunk arról, hogy az Esztergom-kertvárosi búvárbázis május 7-i szezonnyitó rendezvényén számos újdonsággal, többek között egy régi búvárfelszereléseket bemutató víz alatti kiállítással várták az érdeklődőket az Esztergomi Spartacus SE búvárai. A rendezvény jól sikerült, a szeszélyes időjárás ellenére száznál több búvár látogatott el a rendezvényre, akik közül többtucatnyian keresték fel a víz alatti kiállítást.

A búvármúzeum ötlete még az elmúlt évben fogalmazódott meg bennem, amikor Krisztián fiammal a magyarbuvar.hu oldalait szerkesztgettük, s az ott található múzeumhoz készítettünk, gyűjtöttünk anyagot. A régi, vagy érdekes búvárfelszerelésekhez mindig is vonzódtam, fogalmazhatok úgy is, hogy gyűjtöttem, gyűjtöm azokat, tekintélyes mennyiség gyűlt össze ilyen eszközökből az elmúlt több mint harminc évben...

Tervemet megosztottam az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztályban búvártársaimmal, akik kedvezően és segítőkészen fogadták elgondolásomat. Hasonlóan kedvezően és segítőkészen álltak az ötlethez az esztergomi búvárok is Sturcz Antal szakosztályvezetővel az élükön. Igyekeztünk előzetesen nem túl nagy hírverést kelteni tervünknek, de mivel szükségünk volt segítségre, ezért többeket beavattunk az elgondolásunkba. A megkeresettek kivétel nélkül mindnyájan - DIVEX Sportáruház, Garamvölgyi Csaba, Józsa Zoltán, Maróthy László, Medek Miklós, Székely László - készségesek voltak és "felbecsülhetetlen értékű" anyagokkal, eszközökkel támogatták a készülő búvármúzeum megvalósítását. (Ne tűnjék a T. Olvasó szemében túlzásnak, vagy gunyorosnak a felbecsülhetetlen értékű kifejezés, mivel itt olyan felszerelésekről is szó van, melyet tulajdonosa több mint 40 éven keresztül megőrzött...)

Az első egyeztetések után gyorsan peregtek az események, az esztergomi búvárok "felépítették" a múzeum "épületét", egy 3 × 3 × 3 méter oldalhosszúságú vasketrecet, mellyel párhuzamosan Krisztiánnal megterveztük a kiállítást, összegyűjtöttük, rendszereztük az anyagokat és otthon, lakásunkban elkészítettük a "tablókat".

A kiállítás megvalósításának sarkalatos pillanata a ketrecnek a tó fenekén történő elhelyezése volt. A "sorsdöntő" eseményre április 29-én került sor. Az esztergomi búvárok - Szabó Tamás irányításával - az előzetes terveikkel azonos módon, bő fél óra alatt vízre tették, beúsztatták és a kijelölt helyen elsüllyesztették a tekintélyes méretű vasszerkezetet. Dicséretesen jó munka volt! Ezután következtek a DELFIN búvárai, akik egy úszó stégen - több menetben - beszállították a kiállítási tárgyakat, majd elhelyezték azokat a ketrecben. Ez a víz alatti, zárt térben végzett dekorálás már közel nem ment ilyen gyorsan - eredetileg se gondoltuk gyorsnak ezt a tevékenységet - három merülés keretében került minden a helyére. A kiállítási tárgyak elhelyezését a 11-13 Celsius fokos vízben Kollár Krisztián és az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály búvárai - Garamvölgyi Csaba, Kollár K. Attila, Schreiner Lóránt, Vass Zoltán - végzeték el.

Mit láthat a víz alatti látogató a búvármúzeumban? Nem szeretnék itt egy "szárazföldi" tárlatvezetést tartani, vagy kiállítási ismertetőt átnyújtani, ezért csak néhány - szerintem - érdekes részletre hívom fel a figyelmet. Megjegyzem, nehéz a válogatás, mert szerintem érdekes minden részlet. Az első tabló néhány képen mutatja be a búvárfelszerelések fejlődésének történetét a bőrtömlőtől az "önálló, automatikus működésű, sűrített levegős légzőkészülékig". Az ABC-s egység (is) több érdekes elemet tartalmaz. Ezek közül a búvártelefonnal is felszerelt arcmaszkot és az 1960-as évekből származó magyar gyártmányú FERUNION "sárgatokos" búvárkést - melynek markolatára egykori tulajdonosa (Maróthy László) egy dekompressziós táblázatott vésett - emelem ki. A következő egységből a búvárműszer-, az ólomöv- és csat gyűjteményre hívom fel a figyelmet. A légzőkészülékeket bemutató táblák között számos érdekesség - a DELFIN által az 1960-as években kis sorozatban házilag készített hátreduktor, a tartaléklevegő szeleppel ellátott CALYPSO szájreduktor, a Long Johns palack - található, de szerintem búvárfelszerelés történeti szempontból a legérdekesebb darab a tartaléklevegő szelepes francia kiskúpos szelep. A szovjet gyártmányú, "felszínre való emelkedést biztosító berendezéssel" is ellátott GK-3 típusú zárt ruha egy látványos eleme a kiállításnak. Végezetül a víz alatti fotográfusok is találnak néhány képet és eszközt, melyek a kedvelt víz alatti elfoglaltságuk technikai fejlődéséből villant fel pillanatokat. Megjegyzem, hogy a víz alatti múzeumban kiállított tárgyak - szinte kivétel nélkül - 20 évnél idősebbek és egyikük sem üzemképes. Legjobb tudomásom szerint a múzeum a világon is egyedülálló, mivel víz alatt, régi felszereléseket folyamatosan bemutató kiállítás nincsen.

Végezetül megköszönöm mindenkinek, aki segített elgondolásom, a víz alatti búvármúzeum megvalósításában. Remélem, hogy a jövőben sok búvár érdekes és szórakoztató, egyben ismeretbővítő merülésének, egy-egy rendhagyó, régi búvárfelszereléseket ismertető tanóra helyszíne lesz a Palatinus-tó felszíne alatti kiállítás.