Mielőtt a cím magyarázatába kezdenék fontosnak tartom, hogy néhány dolgot tisztázzunk. Először is azt, hogy lopni bűn. Úgy gondolom, hogy e tételt kár részletesen magyarázni, mindenki egyetérthet ezzel. Persze lehet - ha a lopás tényében elmélyülünk - találni olyan esetet is, amikor felvetődik (felvetődhet), hogy az mégsem bűn. Ilyen dolog mondjuk egy szál virágot "lopni" a Kedvesnek. Lehet persze ez is bűn, de biztos, hogy bocsánatos. (Az ilyen egy szál virág lopása nem tévesztendő össze a virágtermesztő ültetvényének árusítás célból történő letarolásával.) Bonyolultabb a helyzet a szellemi termékek eltulajdonításával. Például valakinek az ötletének, ne adj' Isten a teljes művének engedély nélküli felhasználására. Előfordulhat persze az is, hogy egy ilyen ügy nem "sároz be" valakit. Ismert a közelmúltból olyan eset, hogy egy igen tiszteletreméltó bizottság, kiemelkedő elismerést adott valakinek, annak ellenére, hogy az korábban idegen tollakkal - keveregnek a dolgok, nem tollakról volt szó, hanem négylábú, hosszú fülű által vontatott járműről - ékeskedett. Az "ötletorzás" megítélése meglehetősen bonyolult feladat, s az sem biztos, hogy kifinomult erkölcsi-etikai érzékkel rendelkező személyek helyesen tudnak dönteni ilyen kérdésekben. Úgy gondolom viszont, ha az "ötletorzó" előre feltárja bűnét - magyarul megjelöli a forrást, az eredeti ötletgazdát - a bűn alól mentesül, legfeljebb fantáziátlannak tartják. Szerintem ez még mindig jobb, mintha a plágium, plagizálás sötét foltját venné magára az ember. S az, hogy az idegen ötletből mit tud kihozni valaki, az, az részben tőle, pontosabban írásától, s részben a T. Olvasótól függ, aki lehet megértő - amennyiben tetszett neki a történet -, s persze lehet elmarasztaló is a véleménye.

E hosszadalmas, de inkább az érdeklődést felkelteni vágyó bevezető (ne feledjük az előadás, fogalmazványkészítés egyik alapszabályát: "Indításkor keltsd fel az érdeklődést!") után némi magyarázat a címről. Cecília egy szép női név, jelen esetben egy macska hölgy neve, nevezetesen az általam a családi házhoz több mint 13 éve hozott családtag cica neve. Amennyiben a T. Olvasó nem érti, hogy az ötletorzás, Cecília nevű macska hogy kerül egymás mellé, s főleg a BÚVÁRINFÓ vezércikkében, azt nem csodálom, de rögtön meg fogom magyarázni.

CECIL

Az ötletorzásról. Az egyik kedvenc hírlapíróm Kristóf Attila gyakran ír Natasa nevű kedves kutyájáról a mindennapi életünk mély és esetenként sötét dolgaival összefüggésben. A napokban Kristóf Attila szokására hivatkozva - egy másik kedvenc újságíróm - Seszták Ágnes mutatta be Bajszit, a 19 éves cicáját a Magyar Nemzet hasábjain. (Nem mintha nem lett volna más témája, meg is magyarázta a témaválasztásának okát írása elején.) Nos, ekkor döntöttem, hogy én is megismertetem Cilit a T. Olvasóinkkal a sárga lapokon. Amikor megérett bennem ez a döntés, akkor rögtön azt is elhatároztam, hogy feltárom az eredeti ötlettulajdonosokat is.

A téma választás kapcsán azt is gondolhatja a T. Olvasó, hogy a közeli napok nagy melege némi időszakos, vagy állandó károsodást okozott bennem válltól felfelé, de a jobb érzésűek gondolhatják azt is, hogy kifogytam a témából, esetleg a nyári búvár-uborkaszezont így akarom szárazon megúszni. Nem erről van szó. Számtalan jobbnál jobb témám van. Írhatnék például a Magyar Búvár Szakszövetségről, annak agyonhallgatott, rendkívüli, váratlan tisztújítással színezett közgyűléséről. Régóta fogalmazódik bennem néhány gondolat a nyomasztóan egyre inkább globalizálódó "búvárbizniszről". Az előző mondatból következik (a szép, magyar szóhasználatból), hogy folytathatnám egy régi "sorozatomat" a "beszéljünk szépen, magyarul, búvárul..."-t. Talán egy ilyen tartalmú írás azért is időszerű lenne, mert időközben törvényt alkotott az Országgyűlés. (Igaz, ez úgy tűnik, hogy senkit nem zavar, s gyakran nem csak búvárberkekben, de számos más helyen is hegyezheti a magyar nyelvet anyanyelvének tekintő személy a fülét, hogy hazaiak, vagy külföldiek között van.) Kiváló téma lenne a "gyermekek bevezetése a víz alatti világba, avagy jól keres apukád?" című írás. Alcím: "Csak az igazat, a színtiszta igazat..." Szívesen elmélkednék arról is, - bár nem vagyok búvárfotográfus szakember - hogy milyen fényképeket illik közszemlére tenni búvárokról könyvekben, újságokban, magazinokban, világhálós oldalakon, szórólapokon, stb. "Merre tart a magyar víz alatti barlangkutatás?" a témák-témája, az írások-írása lehetne. A térdét csapkodná a T. Olvasó hangos mosolygások közepette, ha vidám fejtegetést adnék közre "tóparton jártam, búvárokat láttam" címmel, persze, lehet, hogy a helyzetet komolyan vevők számára egy 100 darabos papír zsebkendő csomagot kellene a lapba mellékletként elhelyezni. A "visszatekintő, sehová se néző" c. írásban fel lehetne eleveníteni az elmúlt években közvetve, vagy közvetlenül feltett, a búvárokat, biztonságukat érintő témákat, s az azokra adott bölcs és okos válaszokat. (Emlékeztetőül egy ilyen kérdés: miért kell a zöld dekompressziós táblázattal fele olyan sebességgel felemelkedni, mint az egyébként teljesen azonos értékeket tartalmazó sárgával? Biztos van válasz erre a lapunk által nyilvánosan feltett kérdésre. Lehet az is, hogy e kérdés kizárólag a lapunkat készítő és környezetünkben lévő tudatlan búvároknak okoz fejtörést, s minden más nagy tudású, vízen járó számára világos. Sajnos azonban senki nem vette a fáradtságot, hogy az iszapos parthoz ragadottakat felvilágosítsa...) Nem hagyom bizonytalanságba a T. Olvasót, egyetlen ilyen kérdésre se válaszolt "illetékes". Befejezésként - no, nem kifogyva a témából, csak abbahagyva - leginkább a "hogyan helyezzünk el nagy, búvároknak szóló könyvben, megtévesztő küllemű és valótlanságot tartalmazó reklámot?" c. cikk kívánkozna papíromra (képernyőmre). Ez utóbbi témával kapcsolatban az első öt helyes megfejtőnek felajánlom, hogy addig, amíg a BÚVÁRINFÓ létezik, ingyenesen megküldjük részükre a lapot. (Lehet, hogy túl nehéz és talányos a "kérdés", megpróbálok segíteni: a megtévesztő és valótlan hirdetés a 124. oldalon keresendő, a megfejtendő az, hogy mi a valótlan a szövegben. Külön jutalmat kap, aki meg tudja magyarázni, hogy az ilyen és ehhez hasonló valótlanságok állítása mennyire viszi előre a hazai-nemzetközi búvárkodást. A megfejtéseket a Szerkesztőségünk címére várjuk.) Láthatja a T. Olvasó, témám bőven van, s ha cinikus akarok lenni, de minek? Felzavarni a nyugodt vizet? Új haragosokat szerezni? Esetleg, mint korábban, uszodában egy gyermekem korabéli köz- és életveszélyes mutatványt gyakoroltatótól arcpirító kioktatás után szégyenülve elkullogni? (A példa "ragadós", egy búvár felettesem is meglehetős arroganciával oktatott ki a közelmúlt egy hivatalos rendezvényünk szünetében, tehát biztosan bennem van a hiba...) Hosszú volt - de véleményem szerint fontos - ez a magyarázat, de térjünk vissza Cilihez, hiszen azt ígértem, hogy róla fogok írni!

A cicák köztudottan nem kedvelik a vizet. Persze mindig van ellenpélda. (Ez nem Cilikére vonatkozik, ő legfeljebb a szobában az asztalra készített poharában lévő friss - értsd aznapi - vízhez vonzódik. A teraszon viszont nagyon finom a négy napos poshadt pocsolya is.) Szavahihető búvárismerősöm (az előzőekben írtak miatt nem szeretném kedvezőtlen helyzetbe hozni, és barátomnak nevezni) mesélt egy érdekes történetet. Esztergom-kertvárosban, a Palatinus-tó partján tavaly nyitott a búvárbázis. Közel azzal egy időben "odacsapódott" egy nagyon fiatal, cirmos cica. (Most is ott él, vékonyka, de nagyon barátságos.) Búvárismerősöm látta, midőn a cica nyakig a vízbe merülve türelmesen várta a kis halakat, majd midőn vadásztávolságra került, hirtelen ugrással-elmerüléssel elkapott egyet közülük, s szájában a hallal jött a partra. (A halacska további sorsával a gyengébb idegzetű T. Olvasókat nem terhelem.) A történetet némi kétkedéssel fogadtuk, azonban az "amennyiben nem igaz, úgy áramlásmerülés közben szakadjon el az uszonypántom" megerősítés minden kétséget eloszlatott. (A cica hétvégeken a bázison felkereshető, szereti a parizert, s mivel egy gagyi-tévét sem néz, s nem is jár vásárolni, így ne kísérletezzünk Wiskas-szal.) No de megint nem Cilikéről mesélek. Ö sem szereti a gagyi-tévéket, pedig különbbejáratú, kizárólag általa használható fotelja pont szemben áll a készülékkel. Igaz, nem sok lehetősége van az említett agymosásokat nézni, mert mi sem nézzük, de ha valami véletlen folytán előadódik egy ilyen helyzet, gyorsan hátat fordít. Érdekes egyéniségek a cicák, így Cili is. Ami az övé, az az övé, így például a fotel. Amennyiben más foglalja el, abból baj lehet, megsértődik, kiül a szoba közepére, háttal, kifejezve, esetleg nyávogja is, hogy Öt megsértették. Cili komolyan érdeklődik a búvárkodás iránt. Legyen az előkészített, csomagolás alatt álló felszerelés, legyen az búvárkönyv, ilyen tárgyú újság, iromány. Nos, nincs neki ilyesmiből hiánya. Gondosan körüljárja a dolgokat, megszaglássza, amibe bele tudja dugni a fejét, abban eltűnik a szép, értelmes, háromszínű fej. Bocsánat, nem mondtam (írtam). Cilike háromszínű (vörös, fehér, fekete) leány macs, hófehér mellkassal, lábakkal, szép pofival. A papírra vetett, esetleg hordozható számítógépben lévő búvárismeretek szerfelett vonzzák. Ez főleg úgy nyilvánul meg, hogy körbejár a papírokon, gép körül, esetleg kapar egyet-kettőt (ezt nagyon szeretem), majd taposással kialakítja a helyét és elnyúlik. Rám néz, a szeméből kiolvasható: "Nincs semmi baj: Itt vagyok. Segítek. Ne mérgelődj, azok a vackok, amik alattam vannak, nem kellenek most neked." Igen, általában valóban nem kellenek. S ha mégis, majd, ha eltávozott, elveszem. Cili(ke) - mint korábban említettem - nem túl fiatal cica, viszont most is igen játékos. Naponta pont úgy hancúrozik, mint kiscica korában, mindössze annyi változott, hogy négy-öt perc játék elég neki. Szinte mindennel tud játszani, és akkor, de csak akkor, amikor ő akar. Ha nincs kedve a játékhoz, akkor nem lehet ilyesmire rávenni még csellel sem. Sőt, olyankor kedveskedni sem lehet neki, ha ő nem akarja: könnyen karmolások, harapások tántorítják el az embert a cirógatástól. Igen, ő macska, önálló, független, harcos, saját akarattal rendelkező - szabad legyen úgy fogalmaznom - személyiség, egyéniség. Cili, mint minden társa megőrizte az ősi vadságát, függetlenségét, nem házi állat, a ház állata. Sokat tanulhatnánk a macskáktól!
Szép merüléseket kívánok, s szeressék a macskákat! Meg az embereket is, ha megérdemlik...