Képzelt riport egy éjszakai merülésről...


Reális célkitűzés - szűk keresztmetszet - birkanyáj

Éjszakai merülést terveztünk egy nagyobb csoporttal a közelmúltban. Az előzetes tervek szerint a mindnyájunk által ismert tónál, még világosban terveztük a találkozást. Nagyon korán érkeztem meg, inkább délután volt, mint este. Kissé bosszúsan tapasztaltam, hogy a merülés tervezett helyszínén egy nagyobb csoport, pecsenyére vörösödött, túl hangos társaságot találtam. Kocsijaik szinte a tóban, egyik lemosásával éppen most végeztek, szanaszét minden, kiabálás, "kemény viccelődés", igazán uralták a tó ezen részét. Távolabb parkoltam le - ennek ellenére szinte minden szavuk érthető volt - s bizakodtam, hogy mielőbb elkezdenek pakolni, s elindulnak haza friss égési sérüléseiket ápolni. Megpróbáltam nem figyelni rájuk, és az éjszakai merülésre összpontosítani.

"Ismert, barátságos helyen merülj éjszaka! " Ez a tanács rendben van, mivel a helyszín ismert is és barátságos is. "Kedvező időjárást válassz, kerüld az esőt, hideget, vihart, segíthet a telihold és a felhőtlen időjárás." Az időjárással most szerencsénk van, igaz telihold nincs, de felhőtlen égre számíthatunk. "Könnyű beszállási helyet válassz!" Ezzel a ponttal sincs baj, mivel a part lapos, sima a tó talaja, remélhetőleg a társaság nem dobált be sörös üvegeket és dobozokat, erre majd az eligazítás során fel kell hívni a figyelmet. Gondolataimból az erőltetetten, rikoltozó társaság kizökkent. Még szerencse, hogy nem merülés előtt lévő búvárok, mert erős stresszes lelkiállapotra következtetnék hangjukból, de térjünk vissza a tervezett merüléshez. "Első éjszakai merüléskor e szakterületen jártas társat válassz, s kerüld a 4-6 főnél nagyobb csoportokat!" Hosszas tervezés előzte meg a túrát, igaz több "első" éjszakai merülő lesz, de az e területen jártasak száma magasabb, sőt lesz három éjszakai szakbúvár is. A merülőpárok és a csoportok beosztását nézegetem, megfelelőnek tűnik, mindenki a részvételi szándékát a délelőtt folyamán megerősítette. Megint a társaságra kell figyelnem. Hangos, mondhatnám bődítő zene árad felőlük. Tünde? Szokol? Sanyo? Tünde nem lehet, mert abból a Miska bácsi leveles ládájának kellene szólni. Szokol sem lehet, mivel az nem sztereó. Marad az utóbbi. Vissza az éjszakai merüléshez. "Gondosan összeválogatott, kipróbált üzemképes és elégséges mennyiségű felszerelést használj!" A kocsim dugig rakva felszerelésekkel, ezekkel nem lehet baj, a palackok feltöltve, és ezeket használtuk a hét folyamán uszodában, ahol megfelelően működtek. Természetesen az egyéni- és bérelt felszerelésekre eszközökre a merülés előtti ellenőrzés, társ ellenőrzés során fokozott figyelmet kell fordítani. Nagy probléma nem lehet, mivel tartalékokról gondoskodtunk, szerszámok, tartalék alkatrészek is vannak. "A készülődést jól megvilágított helyet végezd! Ez alkalommal ne a merülőlámpáidat használd! Jó szolgálatot tesznek a fejlámpák!" A bázishely megvilágításához több lámpát hoztunk, amit fel tudunk akasztani a fákra, már amennyiben a kedves társaság időközben mégis csak hazamegy.

A merülök az - MBSZ Merülési szabályzatában foglaltaknak megfelelően, de minden oktatási rendszer által javasolt módon - legalább két, egymástól független, a merülés egész időtartamára és a tevékenység ellátásához elégséges fényerőt biztosító lámpával vannak ellátva. Minden merülő kap egy vegyi fényt is, mely tovább növeli a biztonságot. A merülés induló helyén két világító bóját helyezünk el, nagyteljesítményű villogóval kiegészítve, így könnyű lesz mind a vízbeszállás, mind a visszatalálás. A fényeinket könnyű lesz felismerni, mert a parton állandó fényforrások nincsenek.

Valami furcsa. Először nem értem, hogy mi. Azután rájövök. Megszűnt a bömbölő zene, helyette a rádió neveket, helységeket és számokat sorol. Mintha lehalkították volna a rádiót. Érdekes a csendesebb hangra figyelnék, bár nem minden szót tudok kivenni.

Hirtelen bégetés hallatszik. Meglepődök, ez nem a rádióból jön, sőt nem is a kedvenc társaságom viccelődik, pedig ezen sem csodálkoznék az egy órányi "szomszédság" után. A bégetés erősödik és megsokszorozódik. A hang forrása után néznék, de már látom. A társaságtól néhány méterre feltűnik előbb egy, majd néhány birka. Majd sok. Egy kis emelkedőre felmenve nagyon sok birkát, egy jó nagy nyájat látok, amely egyenesen a társaság felé tart. A birkák legelésznek, bégetnek és szinte összekeverednek a korábbi hangoskodókkal, majd kényelmesen elvonulnak mellettük, rajtuk keresztül. A rádiót nem hallom, a társaság is előbb meglepődve elhallgatott, majd morogva, szitkozódva serényen pakolni kezd, s szinte a birkákkal egyidőben autóikkal elindul. Úgy látszik nem tetszettek nekik a birkák, pontosabban a közelségük. Pedig egyformák voltak, egyik csapat sem volt tekintettel másokra... Sebes távozásuk után elfoglalom helyüket. Siralmas állapotok, szemét, üvegek, dobozok, papír, műanyag mindenfelé. (A birkáknak kevesebb nyoma maradt) Egy zsákba összeszedem a szemetet, közben újra a merülésre koncentrálok.

"Gondos, körültekintő, részletes eligazítást kell tartani. Figyelmet kell fordítani a kisebb tapasztalatú vagy jártasságú búvárok problémáinak megválaszolására, feloldására." "Kerüljük az áramlásokat, - itt most ilyenre nincs kilátás, a - merülés - a víz mélysége, pontosabban sekélysége miatt - dekompressziós nem lehet, de nem is lenne megfelelő ilyen éjszakai merülést tervezni. Ron­csokra és vízi jármű forgalomra, s úgy tűnik halászokra, horgászokra sem lehet számítani, tehát újabb veszélyforrásokat kiküszöböltünk."

"A merülés mélységét sekélyebbre (lehetőleg 20 méternél nem mélyebbre), és időtartamát rövidebbre kell megállapítani egy nappalihoz viszonyítva. Fel kell hívni a figyelmet, hogy a part vonalát kövessék a búvárok és senki se távolodjon el száz méternél távolabb." "Az előkészületek során fokozottan figyelni kell, hogy nem jelentkeznek-e valakin a stressz jelei, mivel a parton a problémák kezelése egyszerűbb."

Eddig jutottam gondolataimban, - közben a szemetet is összeszedtem - amikor rám köszönnek. Megjött a társaság egyik része. Rövid beszélgetés, befut a társaság többi része is.

Megkezdem az eligazítást. A már "megbeszélteken" kívül, a teljesség igénye nélkül még néhány gondolat:

"Az éjszakai merülési tervünk jó és reális. A tervezésnél, különösen a gyakorlottság, tapasztalat esetén a szűk keresztmetszetet minden esetben figyelembe vettük!" "Mentési, riasztási tervet készítettünk, ehhez az információk, eszközök és mentőeszközök rendelkezésre állnak a tartalék-felszerelésekkel együtt." "Vízbe szállás alkalmával a rögzített (pl. csuklópánt) lámpa legyen bekapcsolva. Azt a víz alatt ne kapcsolgassuk, mivel megnő a meghibásodás lehetősége. A merülőpárnak haladéktalanul be kell fejeznie a merülést, ha csak két üzemképes lámpája marad. A lámpa beázása esetén azt ki kell kapcsolni, mivel úgy kevésbé károsodhat. Amennyiben sötétet akarsz, takard el a fényt. Ne világíts a társad, vagy mások arcába. Ismételjük át a lámpával adható jelzéseket, illetve a lámpa használata esetén a kézjelzéseket. Lámpáddal ne zavard a halakat, hiszen egy részük éjszaka alszik. Számíts arra, hogy olyan élőlénnyel is találkozhatsz, amit még nappal nem láttál." "A merülőpárok maradjanak karnyújtásnyi távolságba, bár jó a látás, annak váratlan megváltozása (pl. felkeveredés) sem eredményezhet társvesztést. Amennyiben ez mégis előfordulna, úgy, az egy perces szabályt alkalmazzuk." "A mélységi időtervet is szigorúan tartsuk be, visszaérkezéskor haladéktalanul jelentkezzünk a parti ügyeletesnél. Amennyiben a társaságtól függetlenül akarunk elmenni úgy azt a merülés vezetőjének be kell jelenteni." "Merülés után a felszerelések szétszerelésével nehezebb dolgunk lesz, mivel a teljes sötétségben csak lámpáinkra számíthatunk, s egy-egy tárgy elvesztése igencsak elronthatja ezt a jónak és kellemesnek ígérkező programot." "A merülés végén részletes kiértékelést fogunk tartani." "Van valakinek kérdése?..."

A kérdések végén valaki megszólal:
- "Nézzetek a tó fölé, milyen szép a lenyugvó nap! Mint egy igazi tűzgolyó!"
- "Nem is, hiszen ez nem vörös! - szólal meg egy másik hang - Olyan mint egy hatalmas, érett narancs!"


BÚVÁRINFÓ, 1998. MÁJUS


KOLLÁR K. ATTILA