Egy érdekes programon vett részt Szerkesztőségünk az FTSK DELFIN Könnyűbúvár Szakosztály szervezésében, melyről a delfinesek a világhálós oldalukon (www.buvarklub.hu) az alábbiakat írták:

„Június 20-a a Múzeumok éjszakája. Úgy gondoltuk, hogy a számos érdekes programhoz mi, egy igazi búvárprogrammal járulunk hozzá: egy éjszakai merülés keretében felkeressük a Palatínus-tóban a Búvármúzeumot. Különféle technikai és szervezési okokból a merülést péntek este hajtottuk végre, s végül heten látogattunk el a mindnyájunk által jól ismert merülőhelyre. A meteorológia kedvezőtlen időt, erős szelet, hidegfrontot jósolt - szerencsére - azonban ezúttal sem vált be az előrejelzés, szélcsendes, kellemes, meleg, igazi nyári este volt. A szokásos eligazítás és előkészületek után úgy fél tíz tájban besötétedett és elindulhattunk a tó éjszakai világának felfedezésére. Előzetesen úgy döntöttünk, hogy merülőpárokban (és egy „merülőhármasban”), különféle útvonalakon jutunk el a Búvármúzeumhoz, így mindenki a maga elgondolásának megfelelő sebességgel (lassúsággal) tiszta vízben juthat el a célhoz. Az eltérő útvonal azért is jó elgondolás volt, mert a tó különféle érdekes-jellegzetes víz alatti „létesítményeiből” - többek között az elsüllyedt stég, telefonfülke, „műroncs”, az Internet állomás a bakancsos csontvázzal, az 1800-as évek végéből, Máramarosból (kalandos úton) idekerült épületfa - is a tervüknek megfelelően többet útba ejthettek a merülőpárok. A 20-22 Celsius fokos hőmérsékletű víz kicsit opálos volt, de a látótávolság sehol nem csökkent 3-4 méternél kisebbre. A Búvármúzeumhoz érve, a tavasszal a rácsozaton kívül elhelyezett UGK-2 zárt búvárruha, mint „köszönőember” fogadta a merülőpárokat. A Búvármúzeum sötétben a különböző fényerejű lámpák megvilágításában még érdekesebb látvány, mint a nappali merülések alkalmával. A régi búvárfelszerelésekre irányított fénykévék igaz, csak egy-egy tárgyat, vagy kisebb részletet világítanak meg, viszont azok a részletek sokkal színesebbek, hangsúlyosabbak. Örömmel állapítottuk meg, hogy a tavaszi „nagy takarításunk” megtette hatását, a kiállítás részletei jól kivehetők, a szövegek is olvashatóak, azonban már a tó szorgos élővilágának visszafoglaló munkájának nyomai is látható. A merülésünk során a tó minden részén kisebb ezüstszínű halak magányos példányaival, vagy kisebb csoportjaival találkoztunk. Ennél azonban sokkal érdekesebbek voltak a - valószínűleg - éjszakai zsákmányszerző útjukra indult közepes, vagy nagyobb méretű harcsák, melyekkel a tó különböző pontjain minden merülőpár találkozott… Újra egy érdekes merülést hajtottunk végre, melyen az éjszakai Pala egy másik arcát mutatta… A merülés kiértékelése során felvetődött, hogy jövőre is a Múzeumok éjszakáján szervezünk éjszakai merülést a Búvármúzeumhoz. Lehet, hogy ez egy hagyományteremtő merülés volt? Meglátjuk…”