Gondolatok a nyárelő kapcsán a tengerről, az Adriáról, Krk-szigeti merülőhelyekről

Kicsit bizonytalan vagyok, mert mintha zavar támadt volna körülöttünk. Május, az Ígéret hava, a termésre forduló természet, az elkövetkező nyár hírnöke, június, Napisten havának neve pedig az élethez legfontosabb égitestünk, a nap uralmát jelenti az esztendő feléhez érkező időszak időjárásában. Egyszóval ilyenkor beköszönt a nyár, legalábbis a naptár, a csillagászok, a meteorológia, s az évezredes hagyományok szerint. Nem biztos viszont, hogy az ember, a búvár ezt így éli meg napjainkban. A tankönyvekben tanultak szerint a Kárpát-medence kontinentális időjárására a "forró, meleg, csapadékban szegény" nyár a jellemző. Nos, idén még nem tapasztaltuk e jellemzőket, s inkább úgy tűnik, hogy Tlaloc átköltözött Európába, s valami búja miatt - hasonlóan, mint közel 500 évvel ezelőtt Tenochtitlán kapuján ülve - könnyeivel sűrű esőt bocsát kontinensünkre. Időként azonban kiapadnak a hajdani mexikói Esőisten könnyei, - biztos nem akkora a fájdalma és baja, mint amikor Cortez elfoglalta az azték csodavárost, s ezzel egy ámulatba ejtő kultúrát lerombolt - s előtűnik a nap, s melegével, éltető tüzével biztosít mindenkit, embert, növényt, állatot és vizet, hogy nincs tévedés, mégiscsak megérkezett a nyár...

Számomra a nyár a tengert is jelenti, s a tenger hallatán nekem először mindig az Adria jut az eszembe. Sokszor gondolkodtam már ezen, hogy miért e társítás, hisz sokszor, sokfelé jártam, s csodálatos víz alatti felfedezésekben volt részem az Adriától távoli merülőhelyeken.

Lehet, hogy a magam búvármúltjában keresendő az ok: több, mint harminc éve, az első, meghatározó tengeri merüléseim a kék habok tengerében történtek.

Lehet, hogy atavisztikus a vonzalmam, hisz az Adria egy része valaha magyar tenger volt. Úgy gondolom, hogy júniusban illik és kell is, hogy ezt megemlítsem, s végiggondoljuk. Történelmi tény, hogy Magyarországnak a XIV. századtól volt egy tengeri kapuja, egy adriai partszakasza, s ebben változás 84 esztendővel ezelőtt történt. A trianoni ország csonkítás előtt Modrus-Fiume és Lika-Korbava vármegyéink rendelkeztek adriai tengerparttal, kikötőkkel, településekkel... A trianoni diktátum igazságtalansága, annak súlyos következményei napjainkban is éreztetik hatásukat. Az agyonhallgatás, s főleg a hazugságok soha nem fogják megoldani ezt a problémát...
Több mint egy hónapja az Európai Unió tagországa vagyunk, s a határok lebomlani látszanak. A magyarság újraegyesülése lassan és sajátságosan megkezdődött. Megkezdődött?

Lehet persze az, hogy szoros kötödésem az Adriához amiatt van, hogy az életem egy jelentős szakasza, szép, de nem könnyű nyolc esztendő köt oda. Ezekben az esztendőkben tavasztól őszig búvárvezetőként jártam a Krk-sziget környékét a Calypso vitorlással és az Aquarius motoros hajóval.

A legvalószínűbb azonban, hogy az Adriához történő kötödésemet a felsorolt mindhárom tényező együttesen alkotja...

A közeli napokban egy Adriával kapcsolatos információt keresve lapozgattam Ivana Ostoic kisasszony "Búvárkodjon Horvátországban" c. érdekes és jól használható könyvét. Miután megtaláltam, amit kerestem, átlapoztam - sokadszor - a könyv Észak-Adriára vonatkozó oldalait. A búvár útikönyv Krk-sziget környékének hét szép, híres és érdekes merülőhelyét mutatja be. Nem kevés ez, s ha arra gondolunk, hogy a könyv egész Horvátország merülőhelyeiből egy válogatást kívánt adni, akkor ez a szám is azt bizonyítja, hogy ez a terület kiválóan alkalmas a búvárkodásra. Valószínűleg T. Olvasóink közül sokan jártak a magyar búvárok körében népszerű szigeten, s merültek a környék híres helyein.

Sok olyan búvár van, aki ha már járt egy merülőhelyen - esetleg kétszer, vagy háromszor is - egy újabb túra alkalmával újabb merülőhelyek iránt érdeklődnek. És sokan csalódottak és "természetesen" emelt hangon el is mondják véleményüket, ha az elmúlt évi túra alkalmával felkeresett helyre tervezi a bázis, merülésvezető idén is a búvárkodást. Jó néhány búvártól hallottam, hogy "...ö itt már kétszer járt, mindent látott, idén már más területre utazik, mert unalmas az ismétlés...". Van igazság - igaz nagyon kevés - abban, amit az ilyen a véleményt hangoztató búvárok mondanak. Vitathatatlan, az új az mindig érdekes, persze, egyszer sem biztos, hogy jobb, szebb, mint az ismert. Szerény véleményem szerint az, hogy egy összetettebb merülőhelyét valaki két-három merülés alatt megismer, az túlzás, az pedig, hogy megun, hát az - szerintem - egy másik kategória, amit itt és most nem kívánok fejtegetni. E sajátos téma taglalása helyett azonban kanyarodjunk vissza a Krk-sziget és környékének merülőhelyeihez! (Kérem a T. Olvasót, hogy írásom további részétől ne várja el, hogy az említésre kerülő helyekről annyi információt írjak, mint amit egy búvárútikönyvben szokásos. Akkor egy könyvet kellene írnom, s ez pedig egy újság.)

A parti merülőhelyek. Krk-sziget parti merülőhelyekben - finoman fogalmazva - szegényes. Napjainkban egy-két nem túl érdekes, viszonylag egyszerűen megközelíthető öblöt, partszakaszt és a Sveti Marak félszigetecskét leszámítva nincs parti merülőhely a szigeten. Nem volt mindig ez így, tanúsíthatják a 8-10-12 éve ott járt búvárok. Azokban az időkben Stara Baska, Baska, Vrbnik, Glavotok - s még lehetne folytatni a sort - partjain búvárok "tömegei" fordultak meg a nyári hétvégéken. (Lehet persze, hogy az ebből származó "kellemetlenségeket" unták meg a helyiek, s valami megfelelő szabályozás, korlátozás helyett, - ami jelentős üzleti haszonnal is járhatott volna a helyieknek - az egyszerű tiltás mellett döntöttek. Sajátos ez a gondolkodásmód. Vagy az enyém?) Persze az idő mindent "megold", s napjainkban a "kötelező bázisról merülés" a helyi búvárvállalkozókat kisebb-nagyobb bárkák, csónakok, hajók csatasorba állítására késztette. Vitathatatlan az is, hogy a felsorolt (egykori) búvárterületek többsége nem versenyezhet(ett) a környéken lévő vízi járműveken elérhető merülőhelyekkel. (De mégis...)

Kormati-zátony. A leghíresebb és legismertebb zátony a környéken a Kormáti-zátony. Ez a vízből alig kiemelkedő keskeny, két átjáró által szabdalt szikla szigetecske ÉNY-DK irányban húzódik Plavnik képzeletbeli meghosszabbításaként. A zátonyon sirályok igen népes csapatai élnek, s néhány évben a környék gazdái tucatnyi birkát telepítenek oda, s világ csodájára azok életben maradnak a szinte puszta sziklákon. Kornáti déli oldala lapos, sekélyes, készülékes búvárok részére nem túlságosan érdekes hely. Viszont a zátony délkeleti végnél, ahol a sziklák eltűnnek a kék habokban, kezdődik a víz alatti csodák birodalma. Mélybeveszö falak, magányos szirtek, repedések, lejtök között halad lebegve a búvár, ahol változatos élővilág, kisebb-nagyobb, esetenként hatalmas halrajok színesítik a "díszletet". S a zátony hosszan, hosszan, egy merülés alkalmával végigúszhatatlan távolságig folytatódik. A Kormáti a Krk-sziget felöli oldalán, ha észak-nyugat felé haladunk az átjáró után "unalmassá" válik a fal, majd hirtelen megváltozik a környezet, s érdekes-izgalmas, élővilágban gazdag repedésekkel, kis üregekkel tagolt fal mellett haladhatunk. A tenger "közepén" álló zátony felkeresése nyugodt, szélmentes időben ajánlott, fontos továbbá tudni, hogy a felszínhez közel meglepő erősségű áramlásokkal találkozhat a merülő. Végezetül szabad legyen egy teljesen személyes megjegyzést tennem. Több, mint félszáz alkalommal jártam ezen a merülőhelyen, de számos részét nem sikerült megismerni, és úgy gondolom, hogy újabb és újabb érdekes és szép területeket fedezhetnék még fel e helyen.

A Kormáti-zátonytól, ha Punat városka felé vesszük hajóval az irányt, s figyeljük a hajó mélységmérőjét, egy mérföldnél rövidebb út megtétele után egy nagykiterjedésű víz alatti fennsík, a Sika ad Kormata felett haladunk. (A területet jelzik a hajózási térképek is.) Az 5-8-10 méter mélységig felérő "fennsík" teteje búvárszempontból nem túl érdekes, viszont több merülést hajtottunk végre az észak-nyugati végtől kezdve, ahol tekintélyes mélységek, kisebb-nagyobb falak, szirtek és igen érdekes és gazdag élővilág található.

Krk-szigeti merülőhelyekről, avagy egy képzeletbeli hajóútról a szigetek környékén

A cikk első részében Krk-sziget ismertebb búvárterületeiről, a "szegényes" parti merülőhelyekről, Kormáti-zátonyról, valamint a zátony és a part között lévő víz alatti fennsíkról írtam. A kéziratot olvasgatva - azt régebbi jegyzetemből, merülésnyilvántartó könyveimből kiegészítgetve - némileg elkeseredtem, mivel napról napra növekszik az anyag, s egyre inkább úgy néz ki, hogy akár még egy harmadik részt is igényelne az írás befejezése. Nagy lehetőség - s nem utolsó sorban nagy könnyebbség is - ha nem szab határt egy cikknek a megjelenésre rendelkezésre álló terjedelem, ugyanakkor az írásmű készítője szégyenkezhet is, mivel nem tud ellenállni a kísértésnek, belebonyolódik a részletekbe. Természetesen egy ilyen témájú írásnál sok mentség is található, hiszen az érdeklődés felkeltése, a tájékoztatás lehet, hogy pont a részletekben van... S ha elmaradnak a részletek, akkor olyan lesz az írás, mint a leves só nélkül.

"Térjünk vissza" képzeletbeli utunkhoz és - szintén képzeletbeli - hajónk horgonyát felszedve induljunk Sika od Kormatától Punat városka felé. Ne hajózzunk be a védett öbölbe, hanem a déli irányban hosszan elnyúló strand, majd nudista kemping partszakaszát követve U Konobe partjához (öbléhez) érkezzünk el. E szakaszon búvárhajó igen ritkán szokott horgonyozni, ami érthető, sekély a víz, lapos, homokos az aljzat. Van viszont egy nagy előnye ennek a helynek, a szigeten igen gyakori Bóra nevű szél esetén is a hullámoktól védett ez a rész. S a türelmes, a sekély vizet kedvelő búvárok a parthoz közel, a partszakasz vége felé egy, kb. száz méter hosszú sziklalépcsőt találhatnak kb. 5 méter mélységben, ahol érdekes élővilággal találkozhatnak a szél által ide kényszeríttet merülök.

A partszakasz csücskétől induló partot Negrit néven találhatjuk meg a térképen. Negrit első öble könnye felismerhető egy lakatlan kőépületről, a vízig vezető lépcsőről és a működő világítótoronyról. Ezen a helyen (a környezetében) legalább két érdekes merülőhely található. Azok a búvárok, akik dél-nyugat felé indulnak el a homokos fenék és abból egy kissé kiemelkedő víz alatti sziklaplató mentén, kitartó úszással egy mélybeszakadó falhoz érnek. (Megjegyzem, hogy a "plató" is érdekes hely, a "bogarászó búvárok" biztosan jól érezhetik itt magukat.) Azok a merülök, akik a part sziklás lejtőjével párhuzamosan K-DK irányban (tehát az érkezési iránnyal ellentétesen, magyarul Stara Baska felé) indulnak el, 10-12 méteres mélységben haladva, mintegy 8-10 percnyi nyugodt úszás után egy víz alatti leszakadáshoz érnek. A fal szép és változatos, az alja 30 méter körüli mélységben van. A falat követve egy homokos lejtőhöz érnek a búvárok. (A távolban egy másik fal kezdete sejthető jó látási viszonyoknál.) A lejtőn felúszva a merülök egy széles "kanyonba" érnek, mely a fal kezdetéhez (megtalálásának helyéhez) vezet, gyakorlatilag körbeúsztak egy hatalmas víz alatti sziklát.
Az ezeken a helyeken búvárkodók erős csónak- és hajóforgalomra számíthatnak, ami a merülés (felszínre emelkedés, felszínen tartózkodás, úszás) kockázatát növeli.

A partszakasz harmadik öbölében a sziklafalon egy sötét lyuk tátong. (A jellegzetes képződményről "Barlangos-öbölnek" neveztük el magunk között ezt a helyet, s később a nevet még egy 1-es számmal is kiegészítettük.) Az öböl mindkét oldalán érdekes és kellemes merülőhely van, talán a baloldali érdekesebb és változatosabb. A barlang bejáratát megközelítve egyre sekélyebb lesz a víz. A viszonylag nagy és a felszín fölé emelkedő nyíláson beúszva, balkéz felé egy levegős "fél barlangban" jutunk: a karsztjelenségek, az idő, a szél, a csapadék lebontotta a barlang mennyezetét, főtéjét. A bejárattól jobb kéz felé színes élőlényekkel gazdagon borított kisebb fülkéket találunk. A bejárattal pont szemben egy kavicsos aljú, sötét nyílást talál az oda látogató. A járat tágasan indul, de befelé haladva egyre szűkebb lesz, azonban légzőkészülékkel a háton végig járható. (A járat vége felé visszafordulni azonban nem a legegyszerűbb dolog.) Az alig 8-10 méter hosszúságú víz alatti folyosó végén egy kis levegős barlangterem van, amiben kevés és szegényes cseppkőképződmények is találhatók.
Amennyiben a tenger hullámos, akkor az utóbb említett barlangba beúszni az erős vízmozgás miatt nehéz és kockázatos.

Tovább követve a sziget partját, a "barlangos-öblöt" követő második öböl mélyen benyúlik a sziget testébe, jó természetes kikötőt, homokos partjával kellemes és vonzó pihenő-strandoló helyet kínál. Az öböl bal oldali csúcsánál a búvárokra egy szép merülés vár. Miután a part szirtjei eltűnnek a víz felszíne alatt, magányos sziklák, kis falak, víz alatti fennsík teszik változatossá és jellegzetessé a tájat, ahol mindig nagy halrajokkal találkozhat a víz alatti felfedező. A fenék 25 méter körüli mélységben érhető el. Amennyiben a búvár "vissza felé" (Punat felé) úszik a sziklás, lejtős part mellett, egy jellegzetes, függőleges sziklával, szirttel találkozik, melynek bal oldalán egy kavicsos lejtő van. A lejtőt követve, a szirt mellett felúszva a búvár egy nagyobb üregbe, barlangba érkezik. Az üreg néhány méter mélységben van, sőt egy részében a mennyezet a vízfelszín fölé magasodik. Az üreg falait gazdag és változatos élővilág népesíti be, és megfelelő világítóeszközt használva színpompás kép tárul a látogató elé. A látványt "fokozza" néhány kisebb-nagyobb repedés, melyen a tenger felöli oldalról fény tör be ebbe a félhomályos üregbe. Az üreg "körjárat": egy szűk, de jól úszható repedésen juthatunk ki a szabad vízbe, ahol a part szikláit, falait követve jutunk vissza az öbölbe.

Elhagyván ezt az általunk "Barlangos 2-öbölnek" nevezett merülőhelyét, számos érdekes öböl mellet vezet az út a sziget partját követve. Falak, vízből kiemelkedő, vagy víz alatti szirtek, lejtök, búvár által is járható üregeket rejtő sziklák teszik változatossá ezeket a kisebb-nagyobb öblöket, s biztosan állíthatom, hogy szinte minden ilyen hely egy érdekes és szép merülés élményét jelentheti a hajóval arra járó búvároknak...

Folytassuk part menti utunkat, magunk mögött hagyva Stara Baska egykor a magyar búvárok által közkedvelt szikláit, majd további kisebb-nagyobb öblöket, feltűnik előttünk Privic-sziget, s az előtte lévő kis zátony, mely víz alatti "alagútjáról" híres. Persze hibát követnék el, ha nem említeném meg, hogy a zátonyocska mélybe szakadó falaival, víz alatti fennsíkjaival, lejtőivel és nem utolsósorban gazdag és változatos élővilágával emlékezetes merülés a legigényesebb búvároknak is.

Privic-ről Krk város felé visszaútban érdemes lehorgonyozni Galum-zátonynál. A merülőhely déli oldala kevésbé érdekes, viszont "beszéltem olyan búvárral, aki amfora darabokat látott" a zátony csücskénél. Az északi oldalon a Horvátországban sűrített levegővel engedélyezett mélységi határ elérhető.

Üssük fel a térképet és tervezzük meg képzeletbeli hajónk kapitányával a további útvonalat! Ne cikázzunk feleslegesen ide-oda, keresve a jobb-, vagy szebb merülőhelyeket, mert akkor csak feleslegesen fogyasztjuk a gázolajat, mely szezonról-szezonra nem csak itthon lesz drágább, de a krk-i hajós benzinkútnál is. S ha rosszul időzítjük a tankolás időpontját, például hétvégére, akár egy kellemes félnapos program is kikerekedhet ebből... A felkeresett zátonytól szinte kézenfekvő, hogy célba vegyünk egy piciny szigetet, Mali-Plavnikot.

Mali Plavnik lakatlan szigetecske, melynek az észak-nyugati csücskénél lévő meredek szirtjeit, víz alatti falait, leszakadásait a Krk-szigetre látogató búvárok szinte mindegyike felkeresi. Kevésbé ismert azonban a sziget dél-keleti sarka, oldala, pedig minden, ami a merülőnek kell, az itt megtalálható: lankás, vagy a mélybe ereszkedő változatos lejtök, ez a polipok világa, a sziget sarkán egy jellegzetes víz alatti szirt, aminek a környezetében szinte mindig nagy egyedszámú durbincs rajok tanyáznak, s meredek, közel 50 méter mélységbe nyúló, lejtökkel szabdalt falak. (Újra egy személyes megjegyzés: nekem a környéken ez a legkedvesebb merülőhelyem.) Mali Plavnik a széltöl (elsősorban a Boratól) védett nyugati, déli oldalai sekély lankáival, homokos lejtőivel, tengerifű mezőivel nem a legizgalmasabb merülőhelyek, azonban időjárási "szükségszerűségből", vagy gyakorlásra megfelelőek.

Nincs hiányérzete a T. Olvasónak? Merültünk partról, hajóról, lankás öbölben, leszakadó szirtek mentén, átúsztunk alagúton, felkerestünk üregeket, barlangokat, viszont még nem jártunk egy roncsnál sem!

Sajnos ténykérdés, hogy Krk-sziget parti vizei roncsokban nem bővelkednek. A szigeten a legnagyobb és legismertebb roncs a silói. (Az előző számban említett búvárútikönyv is ír róla.) Az 1968-ban bekövetkezett havária előtt görög zászló alatt hajózott a Peltastis névre hallgató teherhajó, ami ma 30 méter körüli mélységű homokos fenéken nyugszik, álló helyzetben. A roncs csak csónakkal, hajóval közelíthető meg. A merülést az áramlás, gyakori rossz látási viszonyok nehezítik.
Ugyancsak közismert merülőhely a Plavnik-sziget Krk felöli oldalán lévő öbölben (Krnjacol) 30-35 méter mélységben található ágyuk. A figyelmes búvárok a környéken számos maradványból egy hajdani hajóroncsra következtethetnek, amit a tenger szinte teljesen szétrombolt, s a homokos fenék betemetett.
Az ágyuktól "ugrásnyira" (kicsit mélyebben, a hivatalosan engedélyezett mélységi határ alatt) található az 1995-ben még vízhasználati engedéllyel rendelkező, a hírek szerint mesterségesen elsüllyesztett HELMA nevű kis fabárka.
Punat kikötőjéből indulva, Krk városát elhagyva, a partot követve Sv. Mikulas-ig hajózva számos kisebb öblöt találunk. Ezeken a kikötésre, pihenésre, fürdőzésre alkalmas helyeken, azonban a búvárok - egy öblöt leszámítva - túl sok érdekességre nem számíthatnak. Az "érdekes" öbölben a II. világháború emlékét idézi fel egy 10 méter körüli mélységben lévő monitor roncsa. Napjainkra a roncsocska szinte teljesen szétesett, fogalmazhatunk úgy, hogy már csak jelképes maradványait lelhetik fel a búvárok. A hajdani "hadicsónak" gerince felismerhető még, viszont a roncsdarabok között, körül mindig gazdag és érdekes élővilággal találkozhat a figyelmes merülő.
A teljesség kedvéért még említést kell tenni Sv. Marak félszigetének partjainál található ladik maradványáról.
Végezetül nagyot "ugorva" - képzeletbeli hajós kapitányunk valamit mormog a bajusza alatt az üzemanyag fogyasztásról, no, de oda-se-neki - keressük fel Plavnik-sziget túlsó (Cres-sziget felöli) oldalán, a "3-as öblöt", melynek keleti oldalán található - közel 40 méteres mélységben - egy az aljával felfelé álló műanyag, gyorsjáratú csónak.

S most merre tovább? - teszi fel a kérdést képzeletbeli kapitányunk, elénk tolva a képzeletbeli térképet. Maradjunk Plavnikon, vagy irány Cres-szigete, esetleg Krk É-ÉNY-i oldala, vagy induljunk a viharairól híres Velebi-csatorna merülőhelyeire? Elbizonytalanodok, hiszen olyan bőséges a választék. Körülnézek, s a tiszta égen megpillantom a hold keskenyedő sarlóját. Kapóra jön a késő délutáni idő. Javaslom - persze képzeletben - kapitányunknak, szedje fel a horgonyt, induljunk a kikötőnkbe, hisz addig még hosszú út áll előttünk... S majd egy következő búvártúra alkalmával felkeresünk olyan merülőhelyeket, ahol most még (képzeletben sem) jártunk. Felhúzzuk a létrát, beszedjük a farkötelet és búvárbóját. Mindenki a hajón van? Indul a motor. Ablakok zárva? Minden rögzítve? - hangzik a kérdés, majd csörögve-zörögve rövidül a horgonylánc, koppan a horgony a kamrájában, felerősödik a motorhang, s a hajónk tarajos hullámokat vetve hagyja maga mögött túránk utolsó merülőhelyét... Köszönjük kapitány az utat! (Sajnos, most mindezek csak a képzelet(em)ben történtek meg...) Szép merüléseket Krk-en!